Bevezetés: A Rituximab alkalmazása óta a DLBCL prognózisa sokat javult, de még mindig nem kielégítő az 5 éves túlélés (2 éves túlélés 70-95%, 5 éves túlélés 60-70%). Ismert, hogy a keringő CD3 pozitív T-sejteknek prognosztikai szerepe van a DLBCL-es betegekben, így a szervezet tumoros sejtekre adott immunválaszának vizsgálata segíthet a kezelésre adott válasz még pontosabb megértésében.

Anyagok és módszerek: 10 beteg (5 nő és 5 férfi, átlagéletkor a diagnózis felállításakor: 55 év, min: 30 év, max: 79 év) kiindulási nyirokcsomóból készült szövettani blokkjában vizsgáltuk a T sejtek számát és eloszlását illetve a betegek klinikai prognózisát. A nyirokcsomó mintákat 6%-os pufferolt formalinnal történő fixálás után CD3 ellenes poliklonális antitesttel (DAKO) festettük, magfestésre hematoxilint használtunk. A metszetek elemzése során 40X nagyítás mellett, 100 látótérben (2,86 mm2) néztük a CD3 pozitív T-sejtek számát és eloszlását a daganaton belül. A betegeket a klinikai kimenetel alapján jó és rossz prognózisú csoportokra osztottuk.

Eredmények: Az átlagos T-sejt szám látóterenként a jó prognózisú csoportban 71,55 ±31,93, a rossz prognózisú csoportban 20,11±11,5. A T-sejt elhelyezkedési mintázatának vizsgálata során 3-4-es, 5-6-os és 7-12-es csoportokat (clustereket) tartalmazó területek száma átlagosan a jó prognózisú csoportban 24, 27, 5, míg a rossz prognózisú csoportban 9, 3, illetve 0.

Következtetés: A klinikailag jó prognózisú betegek többségében a nyirokcsomómintákat elemezve a T-sejtek aránya nagyobbnak adódott, illetve a sejtek nagyobb sejtcsoportokat alkottak. Ezen CD3 pozitív T-sejtek a DLBCL-en belül reaktív sejteknek felelnek meg, és szerepük lehet a daganat kimenetelének meghatározásában. A jövőben egy új prognosztikai faktorral gyarapodhat a DLBCL szövettani diagnosztikus eszköztára.