Trendelenburg helyzetben végzett laparoscopos nőgyógyászati műtétekben alkalmazott teljes intravénás és inhalatív anesztézia összehasonlítása

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2010/2011. tanév
Tagozat: 
Operatív klinikai orvostudomány III.
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Ádány Csaba Sándor

Előadás adatai

Előadás címe: 
Trendelenburg helyzetben végzett laparoscopos nőgyógyászati műtétekben alkalmazott teljes intravénás és inhalatív anesztézia összehasonlítása
Összefoglaló: 

Bevezetés: Laparoscopos műtétek alatt alkalmazott Trendelenburg-helyzet és pneumoperitoneum kedvezőtlen pulmonális és hemodinamikai változásokkal jár. Vizsgálatunk célja az volt, hogy felfedjük azokat az előnyöket és hátrányokat, amelyek a teljes intravénás anesztézia és inhalatív anesztézia alkalmazása során adódnak.
Vizsgált személyek, módszerek: A DE OEC Nőgyógyászati Klinika elektív, laparoscopos műtéten átesett 37 betegét vizsgáltuk prospektív módon, akiket véletlenszerűen két csoportra osztottunk az alkalmazott anesztéziát illetően. Az 1. csoport (n=20) teljes intravénás anesztéziában részesült: propofol-phentanyl indukciót követően a narkózist propofol perfúzorral tartottuk fent. A 2. csoportban (n=17) lévő betegek propofol-phentanyl indukciót követően sevofluran és nitrogén-oxidul által fenntartott narkózisban részesültek. Izomrelaxánsként atracurium-besylátot használtunk mindkét csoportban. A narkózis alatt 16/min frekvenciájú volumen kontrollált lélegeztetést alkalmaztunk. A betegek ASA I. illetve II. besorolásúak voltak, átlag életkoruk 31,35 év, BMI átlagértékük 23,53 ttkg/négyzetméter volt. A műtétek alatt 5 percenként jegyeztük a kilégzés végi szén-dioxid, légúti csúcsnyomás, vérnyomás és szívfrekvencia értékeket, valamint posztoperatívan jelentkező hányingert és hányást. Az adatok statisztikai értékeléséhez kétmintás t-próbát, Mann-Whitney tesztet és khi-négyzet próbát használtunk.
Eredmények: A 2. csoportban a kilégzés végi szén-dioxid szint szignifikáns emelkedése volt megfigyelhető valamint a posztoperatív hányinger-hányás is gyakrabban fordult elő. A többi vizsgált paraméter esetén a két csoport között nem találtunk jelentős különbséget.
Következtetések: Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy félórát nem meghaladó műtétek során hemodinamikai szempontból a két csoport között nincs különbség. Sevoflurannal fenntartott anesztézia esetén a kilégzés végi szén-dioxid szint szignifikánsan magasabb volt. Ezt az anesztézia során a lélegeztetési paraméterek módosításával kompenzálhatjuk.

1. témavezető adatai
Név: 
Fodor Andrea
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program