Háttér: Magyarországon a szív- és érrendszeri betegségek jelentik a fő halálozási okot. Ismert, hogy a mellkasi fájdalom kezdetétől az elzáródott koszorúérág megnyitásáig eltelt idő befolyásolja a beteg későbbi életkilátásait. Egy új telekommunikációs eszköznek, a transztelefonikus EKG (TTEKG) rendszernek a DEOEC Kardiológiai Intézetben történt bevezetésével ennek az időtartamnak a lerövidítésére vált lehetőség.

Betegek, módszer: 2009. április 1. és szeptember 30. között, akut ST-elevációs myocardialis infarktussal (STEMI) az OMSZ által TTEKG küldést követően a DEOEC Kardiológiai Intézet intenzív osztályára felvett betegeket vizsgáltuk. Ezen időszakban STEMI-vel bekerült 260 beteg, közülük 36-an TTEKG küldést követően kerültek felvételre. A sürgős coronaria intervención átesett betegek hosszú távú prognózisáról tájékoztató ejekciós frakciós (EF) értékeket hasonlítottunk össze. Célunk ezen betegeknél a felvételkor, és a kontroll vizsgálatok alkalmával Simpson formulával számított EF értékek összehasonlítása kor és nem figyelembevétele mellett, az EKG küldés és a ballonfelfújás között eltelt idő függvényében. Az EF-ek és az eltelt idő közötti összefüggés statisztikai elemzésére a lineáris regressziót alkalmaztuk.

Eredmények: A korra és nemre korrigált becslés szerint az eredmények konzisztensek azzal a kutatási hipotézissel, hogy hosszabb eltelt idő esetén alacsonyabb EF várható, de nem igazolják azt, mert az összefüggés nem szignifikáns. Számszerűen: a sorozatmérésre adaptált lineáris regressziós elemzés szerint egy óra késlekedés az EF átlagosan 2.2 százalékpontos csökkenésével jár (p=0.335). Amennyiben a kor és a nem hatását is figyelembe vesszük, láthatjuk, hogy egyik sem szignifikáns, de az eltelt időre és egymásra korrigálva a férfiakban átlagosan 1.8 százalékponttal alacsonyabb (p=0.457), plusz tíz év korkülönbség esetén pedig átlagosan 0.3 százalékponttal magasabb (p=0.764) EF értékeket mértünk.

Következtetés: Az eltelt idő nagymértékben meghatározza az infarktus után megmaradó funkcionális szívizom mennyiségét, de a beteg neme és életkora is befolyásoló tényező a mortalitásban.