Subarachnoidalis vérzéses betegek túlélése és életminőségének változása különböző folyadékpótlási stratégiák mellett
Előadás adatai
Bevezetés: A SAV kimenetelét befolyásolja a vérzést követő vasospasmus és a másodlagos ischaemia. Klinikai viták tárgya az ún. 3H kezelés és annak kivitelezési módja.
Célkitűzés: A prospektiv, randomizált, vakosított vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a Ringer-laktát alapú 3H-kezelés, illetve Voluven alapú 3H-kezelés befolyásolja-e a betegek kimenetelét és középtávú életminőségét. Hipotézisünk az volt, hogy a Voluvennel kezelt betegeknél ritkábban alakul ki vasospasmus, ha kialakul, sikeresebben kontrollálható, ebből adódóan kedvezőbbek lesznek a középtávú kimeneteli eredmények és a túlélés ebben a betegcsoportban.
Vizsgálati módszerek: Hunt-Hess I-III stádiumú betegeket válogattunk be. A célcsoportokba bekerültek a silent és a rupturált aneurysmás betegek egyaránt. A rutin neuroradiológiai diagnosztikát követően célcsoportokba randomizálás történt. Meghatároztuk az egyéni célvérnyomásértéket, amit a folyadékpótlás mellett, szükség esetén, vasoaktív szerekkel értünk el, illetve tartottunk fenn. TCCD és ezzel együtt GCS-, artériás vérgáz-, RR-, és neurológiai status (NIH Stroke Skála alapján) rögzítése 24 óránként történt. Az akut állapot megítélésére a NIH Skálát értékeltem az 1-7. napon. A középtávú túlélés és életminőség megítélése a Glasgow Outcome Scale és a Barthel Index alapján történt az ellátást követő 14. és 30. napon. Elsődleges végpontként a spasmus jelentkezését, másodlagos végpontokként a 14 és 30 napos túlélést, illetve állapotsúlyosságot definiáltuk.
Eredmények, következtetés: A vizsgálatba eddig 29 beteg került: 15 beteg a R-L alapú 3H-, 14 a Vv alapú 3H-kezelés-csoportba. Spasmus a VV-csoportban 5 esetben, a RL-csoportban 6 esetben alakult ki. A vizsgálati időtartamban egy haláleset történt, az utóbbi csoportban. Összehasonlításra került a két csoportban az érkezési status, illetve a 7-, 14-, és 30-napos outcome. A statisztikai adatok alapján szignifikáns különbség egyik végponton sem volt kimutatható a különböző folyadékterápiában részesülő betegek között. Meg kell jegyezzük azonban, hogy az előzetes power-analízis alapján a jelenlegi esetszám alapján még nem vonható le következtetés, ezért a vizsgálatot tovább folytatjuk.
Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program