Az embrionális őssejtek korlátlan megújulási képességgel rendelkező sejtek, amelyek az embrionális fejlődés korai szakaszában nyerhetőek ki a blasztociszta belső sejtcsomójából, az úgynevezett embrioblasztból. Ezen sejtek alakítják ki a kifejlett egyed összes sejttípusát, azonban extraembrionális képletek kialakítására nem képesek, idegen szóval pluripontensek. Az embrionális őssejtkutatás aktualitását az adja, hogy egyes degeneratív betegségek, valamint visszafordíthatatlan szöveti károsodások gyógyításának potenciális eszközeként tartják számon. Természetesen még hosszú utat kell végigjárni ahhoz, hogy a regeneratív orvostudomány biztonságosan használhassa az őssejteket, ugyanis a differenciálódásukban szerepet játszó jelátviteli útvonalak nem minden részletükben ismertek, valamint jelentős problémát okoz még a fokozott tumorképzési hajlam és nem elhanyagolhatóak a téma etikai vonatkozásai sem. Az embrionális őssejtek vizsgálatának és sejtkultúrában való tenyésztésének jellegzetes tulajdonsága a feedersejt-igény. Munkám során a Soriano SNL 76/7 STO letapadó feeder-sejtvonalat vizsgáltam amely konstitutívan expresszál és a tápfolyadékba bocsát egy Leukémia Inhibíciós Faktor (Leukemia Inhibitory Factor, LIF) nevű citokint, amely biztosítja a feedersejt-rétegre ráoltott őssejtek differenciálatlan állapotban történő fenntartását, az optimális őssejt-proliferációt valamint segítséget nyújt a letapadásban is. Kísérleteim során ezen sejtvonal egyedi tulajdonságait követtem nyomon, a LIF expressziójának mértékét Western Blot és ELISA módszerekkel vizsgáltam, a sejtvonal transzfekcióját optimalizáltam majd ezen ismeretekre alapozva Hygromycin-kódoló gént juttattam be a sejtekbe stabil transzfekcióval. Az így nyert módosított sejtvonal segítséget nyújthat az embrionális őssejtek tenyésztésében, így végsősoron hozzájárul az embrionális őssejtkutatás és az orvostudomány további fejlődéséhez.