Jelen munkánkban a DE OEC Belgyógyászati Intézet, III. Belgyógyászati Klinikán gondozott SLE-s betegekben retrospektív módon elemeztük a rövid és hosszútávú túlélési adatokat és halálokokat. Összehasonlítottuk a korábban már vizsgált túlélési adatokkal, illetve az irodalmi adatokkal.
Összesen 550 SLE-s beteg adatait dolgoztuk fel, az 1970 és 2009 közötti időszakban. Vizsgáltuk a klinikai tünetek, az életkor, a betegség súlyossága, kezdete, illetve az alkalmazott immunszupresszív kezelés túlélésre kifejtett hatását Kaplan-Meier görbe segítségével.
Az 5 éves túlélés 98%-os, a 10 éves 94%-os, a 15 éves 90%-os, a 20 éves 89%-os volt a teljes vizsgált betegcsoportban. Az idősebb kori kezdet, a neuropszichiátriai tünetek, valamint a súlyos lefolyású SLE negatív prognosztikai faktornak bizonyultak. Egyéb szervi manifesztációk vagy az alkalmazott immunszupresszív kezelés nem befolyásolta a túlélési mutatókat. A vizsgált időszakban 57 beteg (10,4%) halt meg, a leggyakoribb halálokok a cardivasculáris események voltak (49%), ezt követte az infekciók, majd a tumorok miatti mortalitás.
Eredményeink szerint SLE-ben elsősorban a hosszútávú túlélés nőtt, mely főként a szoros kontrollt biztosító gondozási rendszernek köszönhető. A cardiovasculáris mortalitás emelkedése a rendszeres szűrő vizsgálatok fontosságára hívja fel a figyelmet.