Az állati eredetű mérgek medicinális felhasználása egészen az ókori egyiptomi kultúráig nyúlik vissza. Az aktívan mérget termelő állat csoportok közül a méhek, skorpiók, kígyók mérgét használták ilyen célzattal. Az elmúlt néhány évtizedben, több mint 300 különféle enzimet, toxikus fehérjét különítettek el a legkülönfélébb kígyómérgekből, így a jelenlegi ismereteink szerint a kígyóméreg a természetben előforduló leggazdagabb toxinforrás. Ez a tény lehetőség ad olyan betegségek terápiájára, amelyeknek jelenleg nem, vagy csak részben megoldott a kezelése. Az 1950-es évektől kezdve fellendült a kígyóvenom-komponensek kutatása illetve azokból gyógyszerhatóanyagok fejlesztése. Ezek eredményeként születtek meg a klinikumban ma is hatékonyan alkalmazott, viperafajok mérgéből kivont kaptopril, reptiláz, batroxobin és ancrod hatóanyagú készítmények.
A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) sztyeppmaradványok lakója. Földünkön mindössze Magyarország két területén: a Hanságban és a Kiskunságban találhatóak meg állományai.
A munkánk során a rákosi vipera méregösszetételének biokémiai vizsgálatát végeztük valamint intraspecifikus toxinvariációkat elemeztünk a Vipera ursinii fajcsoportnál. A venomot a Rákosivipera-védelmi Központból kaptuk, amelynek fehérjemintázatát SDS poliakrilamid gélelektroforézissel vizsgáltuk és UVI-doc szoftverrel elemeztük. A venomból PLA2 enzimaktivitást mértünk és véres-agaron hemolitikus aktivitást vizsgáltunk. A Vipera ursinii fajcsoportba tartozó Vipera ursinii macrops, Vipera ursinii moldavica, Vipera renardii venom-összetevőit szintén elemeztük és összehasonlító analízist végeztünk fehérje-összetevőire.
Eredményeink azt mutatják, hogy a rákosi vipera venomjának viszonylag alacsony foszfolipáz aktivitása és erőteljes hemolitikus aktivitása van. A klinikai adatok, marás-esettanulmányok ezt alátámasztják, nem jellemző a szisztémás hatás, hanem elsősorban lokális hatása van a venomnak.