Az arzén egy, a talajvízben természetesen több formában is előforduló félfém, és mint mikroelem, az emberi szervezetnek szüksége van rá korlátozott mennyiségben. Az 1980-as és 1990-es években a nemzetközi figyelem a természetes vizek arzéntartalma felé fordult, ugyanis több tanulmány jelent meg az ivóvíz arzéntartalmának potenciális karcinogén hatásáról. A WHO 1976-ban 50 ug/l-ben állapította meg a víz maximális arzéntartalmát, majd ezt 2001-ben 10 ug/l-re módosította, ugyanis nem csupán a bőrrák kockázatának növekedésével, hanem egyéb tumorfajták előfordulásával, valamint idegrendszeri károsodásokkal is összefüggésbe hozták. A probléma több mint 70 országban, közel 140 millió embert érinthet. A kontamináció kiemelkedően magas Délkelet-Magyarország valamint az Egyesült Államok nyugati és északkeleti részén, de a legjelentősebb közegészségügyi problémát a fejlődő országokban, főként Bangladeshben okozza. Az arzén kimutatásának többféle, kémiai reakción alapuló mérési módszere létezik, de a szegényebb országok esetében előnyösebb lenne olyan egyszerű és gyors teszt kiteket előállítani, amelyek a kontamináció helyszínén, laboratóriumon kívül is képesek jelezni a határértéknél magasabb arzén koncentrációt. A dolgozatom célja egy 2006-ban elkészített bakteriális, pH-változás detektálásán alapuló bioszenzor laboratóriumi tesztelése valós, Délkelet-Magyarországról származó mintákon, a minták arzéntartalmának szemikvantitatív meghatározása, valamint a módszer beállítása különböző faktorok változtatásával. A vízminták békéscsabai és környező városokbeli fúrott, ártézi kutakból származnak, amelyek arzén koncentrációja hivatalos mérések alapján a 120-150 ug/l-es értéket is elérheti. A mérések során tapasztaltak alapján eme egyszerű, de rendkívül hasznos biológiai „érzékelő” további módszerbeállításokat követően potenciális segítség lehet Délkelet-Magyarországon és világszerte a magas arzéntartalmú kutak felkutatásához és ezáltal milliók életének védelméhez.