Bevezetés: A pancreas rosszindulatú daganatai a diagnosztizált eseteknek csak mintegy 21 százalékában reszekábilisak. A tanulmány során a pancreas carcinoma kezelésével szerzett tapasztalatainkat ismertetnénk.
Betegek és módszer: 5 éves periódus alatt 237 beteget (104 férfi, 97 nő, átlag életkor: 58 év) kezeltek hasnyálmirigyrák miatt.
A leggyakoribb szövettani típus 197 esetben adenocarcinoma volt. Cystadenocarcinoma, valamint neuroendocrin tumor 5-5 esetben, metastaticus tumor 3 esetben, egyéb ritka szövettani típus 11 esetben igazolódott. A daganat 181 esetben a pancreas feji részén, 43 esetben a test-farok határon, 13 esetben a processus uncinatus területén helyezkedett el, 38 betegnél a májba áttétet képezett.
Radikális beavatkozás keretében 17 betegnél pylorus megtartásos pancreato-duodenectomia, 21 betegnél distalis reszekció történt. Palliációként 91 esetben choledocho-duodenostomia, 14 esetben choledocho-jejunostomia történt. A palliativ beavatkozást 27 esetben gastro-enetero anastomosis készítésével egészítették ki. További 12 esetben csak gastro-entero anastomosis készítésére volt lehetőség, a maradék esetekben exploratív laparotomia történt. 9 betegnél az icterus megszüntetése illetve csökkentése csak radiológiai beavatkozás során volt kivitelezhető.
Eredmények: Reszekciót követően reoperáció történt vérzés miatt 2 betegnél négyszer, epecsorgás miatt 3 esetben, abscessus miatt 1 esetben. A leggyakoribb nem sebészi szövődmény (8 esetben) gyomorürülési zavar volt. Palliatív beavatkozást követő reoperációra 7 esetben epecsorgás, 2 esetben tályog miatt került sor. A reszekciót követő mortalitás 5,2 százalék, palliációt követően 4 százalék volt.
Következtetés: A radikális reszekció mortalitási és morbiditási adatai elfogadhatónak mondhatóak. A palliatív műtét biztonságos az inoperabilis esetekben. A csak 16 százalékos reszekciós rátát a korai diagnózissal növelni lehetne.