A két leggyakoribb gyermekkori krónikus betegség az aszthma bronchiale és az obezitás. Mindkettő növekvő tendenciát mutat. Az obezitas miatt felszaporodó hasi zsírszövet hormonális hatására megemelkedik a gyulladásos citokinek szintje. Ez hatással lehet az aszthma bronchiale kezelhetőségére is.
Célkitűzés: Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a túlsúlyos aszthmás gyermekeknél kialakuló hiperinzulinémia és inzulin rezisztencia befolyásolja-e az aszthma bronchiale kontrollálhatóságát.
Módszer: Egy előzőleg kérdőíves vizsgálatban kiszűrt túlsúlyos aszthmás gyermekek közül 27 gyermeknél éhomi vércukor, éhomi inzulin, 120 perces vércukor és 120 perces inzulin szint vizsgálatokat végztük el. 26 gyermeknél HOMA index segítségével inzulinrezisztenciát is mértünk. A kis esetszám miatt csak számszerű adatokat tudtunk értékelni.
Eredmények: A 117 értékelhető kérdőívből 39 gyermek volt túlsúlyos, közülük 30 gyermek ment el laboratóriumi vizsgálatra, és 27 gyermek paramétere volt értékelhető. A 30 gyermekből 22 fiú és 8 lány volt, a 22 fiúból 10 kontrollált és 12 nem kontrollált aszthma szempontjából, míg lányoknál az arány 3 kontrollált és 5 nem kontrollált volt. A 27 értékelhető laboratóriumi paraméterekkel rendelkezők közül a 0 perces inzulin 6 gyermeknél volt magas, míg 21 gyermeknél normál szintű. Közülük 11 volt kontrollált és 16 nem. A 120 perces inzulinja 22 gyermeknek volt magas, 4 gyermeknek normális. 10 gyermek volt kontrollált és 16 nem. HOMA index 9 gyermeknél volt magas és 18-nak normális. A 9 magas HOMA indexel rendelkezők közül 7 volt nem kontrollált és csak 2 kontrollált. A 120 perces magas inzulin szinttel rendelkezőknek a HOMA indexe is magas volt. A 120 perces vércukor szint 6 gyermeknél magas volt, ők glükózintoleránsak, és náluk a 120 perces inzulinszintek is magasabbnak bizonyultak.
Következtetés: Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a túlsúly már gyermekkorban is nagy rizikót jelent a hiperinzulinémia, inzulinrezisztencia kialakulása szempontjából. Azok körében, akiknél hiperinzulinémia, inzulinrezisztencia volt mérhető, az aszthmás állapot nagyobb számban volt nehezebben kontrollálható.