A TSH a differenciált pajzsmirigy rákok ismert növekedési faktora. A közelmúltban több külföldi munkacsoport arról számolt be, hogy a pajzsmirigy göb miatt operált betegeknek abban a csoportjában, amelynél a műtéti minta szövettana malignitást igazolt, a referencia tartományon belüli, de a benignus szövettanú csoporténál magasabb TSH-t mértek. Arra kerestünk választ, hogy ez az összefüggés a hazai, mérsékelten jódhiányos populációban is fennáll-e.
A DEOEC Sebészeti Intézetben 2005 és 2009 között pajzsmirigy műtéten átesett 2433 beteg adatait dolgoztuk fel, közülük 817 beteg volt alkalmas az elemzésre. Vizsgáltuk a műtét előtt mért TSH-t, szabad T4-et, szabad T3-at, a citológiai és műtéti szövettani eredményeket, valamint a nem és kor szerinti megoszlást.
Azt találtuk, hogy a TSH szint szignifikánsan (p < 0.000001) különbözik a benignus és malignus szövettani csoportban: jóindulatú göb esetén a medián TSH 1.050 (alsó quartilis 0.647, felső quartilis 1.5309), differenciált pajzsmirigyrák esetén a medián 1.540 (alsó quartilis 0.970, felső quartilis 2.310). A szabad T4, szabad T3 értékek nem különböztek a két csoportban. A férfiaknál észlelt göbökben gyakoribb volt a malignitás. A pajzsmirigy műtét előtti finomtű biopszia eredmények hasonló összefüggést mutattak a TSH értékekkel.
Eredményeink arra utalnak, hogy a referencia tartományon belüli magasabb TSH fokozza a malignitás kockázatát hazai jódellátottsági viszonyok mellett is.