Bevezetés: Az uvealis melanoma a szem leggyakoribb primer daganatos megbetegedése. A diagnózis felállításakor a betegek 50%-ánál már kimutatható áttét. Függetlenül a jelenlegi szisztémás terápiától, a metasztázisos betegek átlagos túlélése 2-7 hónap. Ismert, hogy különféle jelfogó receptorokon, így a luteinizáló hormon-releasing hormon (LHRH) receptorain keresztül ható agonista és antagonista ún. releasing és inhibiting hormon analógok a tumorsejtekre receptor mediált módon, közvetlenül is gátló hatással lehetnek. Az LHRH receptorait számos daganattípusban már kimutatták, uvealis melanomában azonban még nem vizsgálták. Munkánk célja az LHRH ligand és receptor expressziójának vizsgálata humán uvealis melanoma szövetekben, illetve a rendelkezésünkre álló célzott terápiára alkalmas citotoxikus LHRH-analóg (AN-152), sejtproliferációra kifejtett hatásának tanulmányozása volt.

Módszerek: A DE OEC Szemészeti Klinikáján eltávolított 38 uvealis melanomából, valamint 3 sejtvonalból állt rendelkezésünkre vizsgálati anyag. Az LHRH ligand és a receptor expresszióját mRNS szinten RT-PCR-ral határoztuk meg, a receptor fehérje jelenlétét Western blottal vizsgáltuk. Az AN-152 sejtproliferáció gátló hatását MTS assay-vel tanulmányoztuk in vitro.

Eredmények: Az LHRH receptor mRNS expreszióját a szövetminták 47%-ában (17/38), míg a ligand jelenlétét a minták 76%-ában (29/38) tudtuk kimutatni. A sejtvonalak közül kettő pozitivitást mutatott a receptor jelenlétére, míg a ligand mindhárom sejtvonalban detektálható volt. A receptor jelenlétét a mintákban Western blottal igazoltuk. A citotoxikus LHRH analóg AN-152 0,5-10 μM koncentrációban szignifikánsan csökkentette a sejtproliferációt az OCM-3 uvealis melanoma sejtvonalban.

Konklúzió: Eredményeink szerint az uvealis melanomák jelentős része expresszálja az LHRH receptort, ami lehetőséget adhat arra, hogy a receptoron keresztül ható gyógyszermolekulák (citotoxikus LHRH analógok, LHRH agonisták, antagonisták és radiofarmakonok), a szervezet egészséges sejtjeinek megkímélésével célzottan fejtsék ki hatásukat a primer és szekunder daganatos sejteken. Az LHRH ligand jelenléte autokrin szabályozási útvonal lehetőségét is felveti.