Elméleti háttér: A vércukorszint és a stroke kimenetele közötti összefüggés még napjainkban sem teljesen tisztázott, egyfelől azért, mert a legtöbb a témával foglalkozó tanulmányban alacsony a mintaszám, másfelől nincs konszenzus a hyperglycaemia határértékére vonatkozóan.
Célkitűzés: A Debreceni Stroke Adatbázisban található 2496 CT-vel igazolt akut ischemiás stroke-os beteg adatainak elemzésével megvizsgáltuk, hogy a kórházi felvételkor mért vércukorszint független prediktora-e a 30 napos halálozásnak.
Módszerek: A vércukorszint önkényes meghatározása helyett a vércukorszint kvartilisei szerint végeztük el a Kaplan-Meier túlélési elemzést, valamint a Cox regressziót.
Eredmények: A glukóz kvartilisek az alábbiak szerint alakultak: 5,2 mmol/l alatt maradt, 5,201-6,1 mmol/l, 6,101-7,5 mmol/l, és 7,501 mmol/l felett (az elemszámok rendre: N=664, 618, 597, 617). A 2496 betegből 419 diabetes mellitusban szenvedett. A teljes mintát vizsgálva elmondható, hogy a kórházi halálozásra vonatkozó veszélyhányados egyre magasabb volt a növekvő glükóztartományokban [1,96 (95% CI 1,07 3,60 p=0,03); 1,56 (95% CI 0,83 2,94 p=0,17); és 3,04 (95% CI 1,70 5,44 p=0,0001) a veszélyhányadosok rendre 2., 3., és 4. tartományban]. A minta diabetes szerinti rétegzését követően azt tapasztaltuk, hogy a nem diabeteses betegek esetén a teljes mintához hasonlóan nagy volt az esély a kedvezőtlen kimenetelre, azonban ez a diabeteses betegek esetében jelentősen kisebb.
Konklúzió: Az adatok tükrében úgy gondoljuk, hogy a felvételkor mért hyperglycaemia független prediktora a 30 napos halálozásnak. felvetjük, továbbá, hogy a vércukorszint optimális mértéke magasabb lehet akut storke-ban nem diabeteses betegek esetén, mint a diabeteses betegeknél.