A melanoma malignum cutis a melanocytákból kiinduló rosszindulatú daganatos megbetegedés, metasztatizáló variánsai nagyon rossz túlélési prognózissal járnak. Kísérleteinket HT199 melanoma sejtvonalakon végeztük, mely erősen metasztatizáló melanoma modelljének tekinthető. Sejtjei polimorfak, alkalmanként többmagvúak, jellegzetesen malignus morfológiát mutatnak. Irodalmi adatok szerint glutamát receptorok antagonistái gátolják egyes idegrendszeri daganatok sejtjeinek szaporodását. Mivel a melanocyták a neuroectoderma crista neurálisából kivándorló prekurzor sejtekből differenciálódnak, ezért kutatásaink céljául tűztük ki a HT199 melanoma sejtvonalon az ionotrop glutamát receptorok közé tartozó NMDA receptorok kimutatását, és azok lehetséges funkcióinak feltérképezését.
A HT199 sejtekben RT-PCR technikával NR1 és NR2B alegységek mRNS expresszióját detektáltuk kontroll körülmények között, Western blottal mindkét alegység fehérjéje is kimutatható volt. Az immuncytokémiai vizsgálatok során konfokális mikroszkóppal 1 μm-es optikai szeleteket készítve megállapítottuk, hogy az NR1 és NR2B alegységek a melanoma sejt magmembránjának felszínére vetülnek. Az NMDA receptorok általános agonistája az NMDA, általános antagonistája a DAP-5. Az NR2B alegységet tartalmazó receptorok specifikus antagonistája pedig az infenprodil. A továbbiakban e farmakológiai ágenseknek a tápfolyadékhoz való adagolásával tanulmányoztuk az NMDA receptorok működésének a mealnoma sejtekre gyakorolt hatásait. MTT teszttel ellenőrizve, a sejtek életképessége egyik hatóanyagra sem változott szignifikáns mértékben. Timidin inkorporációval osztódó képességüket figyeltük meg, amely csökkent az antagonisták hatására. Mivel kísérleteink során az NMDA receptor egyes alegységeit az erősen metasztatizáló HT199 sejtvonal sejtjeinek magmembránjára vetülve mutattuk ki, ezt a megfigyelésünket sejtmagfrakcióból és plazmamembránfrakcióból készített mintákon végzett Western blotok segítségével szeretnénk alátámasztani.