HSP-coinducer hatású molekulák glükóz terhelésre gyakorolt hatásának vizsgálata egéren

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2010/2011. tanév
Tagozat: 
Farmakológia, Gyógyszerésztudományok
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Marics Balázs

Előadás adatai

Előadás címe: 
HSP-coinducer hatású molekulák glükóz terhelésre gyakorolt hatásának vizsgálata egéren
Összefoglaló: 

Bevezetés: A meglévő molekula könyvtárak szűrése során in vitro tesztek eredményei alapján kiválasztásra került 3 eltérő szerkezetű molekula, mely HSP – coinducer tulajdonságot mutatott. Vizsgálataink célja az így kiválasztásra került molekulák (TAP361, TAP105 és TAP2062) toxicitásának megállapítása valamint a glükóz terhelésre gyakorolt hatásának vizsgálata in vivo egészséges, hím, CD-1 egéren.
Módszerek: A vizsgált vegyületek toxicitását az LD50 érték meghatározásával végeztük el. Intraperitoneálisan adtunk a vizsgálati anyagokból 10, 30, 100 illetve 500 mg/kg dózist, majd regisztráltuk az elhullást. A kontroll csoport oldószert (DMSO) kapott. Glükóz terhelés: az állatokat 4 napon keresztül kezeltük. A kezelés első napján 20 percre 41 °C-os vízfürdőbe tettük az egereket, a hő shokk válasz kiváltása érdekében. A vizsgálat 4. napján, 16 órás éheztetést követően került sor az glükóz terhelés vizsgálat elvégzésére. A kontroll vércukor értékek meghatározását követően 1 g/kg d-glükózt adtunk intraperitoneálisan, majd az 5., 15., 30., 60., 90. és 120. percben meghatároztuk a vércukor értékeket. A vizsgálat végén az állatokat túlaltattuk és mintát vettünk a m. soleus-ból hő shokk válasz meghatározás céljára.
Eredmények: Az egyes vegyületek LD50 értéke 44.64, 148.58 és 89.19 mg/kg volt az TAP105, TAP2062és az TAP361vegyület esetében. A glükóz terhelésre adott válaszban az TAP105 és az TAP2062vegyülettel kezelt állatok mutattak szignifikáns eltérést a DMSO-val kezelt csoporthoz képest. A m. soleusból vett mintákban mindhárom kezelési csoportban sikerült a hő shokk válasz aktivációját kimutatni.
Konklúzió: Vizsgálatainkkal igazoltuk, hogy az in vitro vizsgálatok során kiválasztott HSP coinducer molekulák in vivo is képesek olyan hatást létrehozni, mely azok HSP coinducer tulajdonságaival lehet összefüggésben. E molekulák közül a legígéretesebbnek az TAP2062és az TAP105 mutatkozott. A kiválasztott molekulák inzulinérzékenyítő, antidiabetikus hatásának vizsgálatához további állatkísérletek szükségesek, cukorbeteg állatmodellek bevonásával.

1. témavezető adatai
Név: 
Peitl Barna
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Farmakológia és Farmakoterápia

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program