A B sejtes non-Hodgkin limfómák kezelése során alkalmazott rituximabot tartalmazó immuno-kemoterápia rendkívül hatékony, de a kezelés kapcsán jelentős átmeneti immunszuppresszió alakul ki. Munkánkban vizsgáltuk a perifériás vér B sejtszám és Ig szintek változását ezen betegekben.
Jelen munkában a DEOEC Belgyógyászati Intézet III. Belgyógyászati Klinika 2002-2007 között kezelt diffúz nagy B- sejtes non-Hodgkin limfómás betegeit vizsgáltuk, akik R-CHOP14 vagy 21 kezelésben részesültek.35 betegből 23 (65,71%) nő, 12 (34,28%) férfi, akiknek átlagéletkora 50,24 év. 20 (57,14%) betegnek volt B-tünete, 5 (14,28%) főnek volt Bulky tumora. Ann Arbor stage alapján a betegek a következőképpen oszlanak meg: II: 12 (34,28%), III: 6 (17,14%), IV: 17 (48,57%) fő, Nemzetközi Prognosztikai Index alapján: IPI 0: 5, IPI 1: 7, IPI 2: 7, IPI 3: 7, IPI 4: 9 fő
A betegeknél néztük a fehérvérsejt, lymphocyta, CD 19 sejtek százalékos és abszolút számát, IgG, IgA és IgM szinteket a kezelés kezdete előtt és a kezelés kezdetét követő 3-12 hétben, 6, 12, 18, 24, 36, 48 és 60. hónapban, és ezeket az értékeket ábrázoltuk az idő függvényében. Az így kapott görbék között korrelációs analízist végeztünk.
Eredményeink azt mutatják, hogy a B sejtarány csökkenését időben elnyújtva és tovább tartva követi az Ig csökkenése. A B sejtek száma és százalékos aránya átlagosan a rituximab kezelést követő 3-12 hétben erőteljesen csökken (CD19%: 0,112+/-0,106 és CD19 sejtek abszolút száma: 0,000721+/-0,000667), majd 12 hónappal a kezelés kezdetét követően éri el a kezelés előtti szintet (CD19%: 8,878+/- 0,326 és CD19 abszolút érték:0,13+/-1,972). IgG esetén azt láttuk, hogy a kezelést követő 3-12 hétben az átlagérték a normálérték alá kerül (IgG: 6,823+/_1,691G/L), és a 6. hónapban már a normál értéktartományon belül van (IgG: 7,298, +/_ 0,476G/L).IgA és IgM átlagértékek a kezelés hatására szintén csökkennek, de nem kerülnek határérték alá.
Igazoltuk, hogy a kezelést követően 12 hónapig mérhető immundeficiencia van, amihez nem társult jelentősebb infekció. Mindez részben a betegek megfelelő felvilágosításával, számos óvintézkedés betartásával és részben az innate immunválasz funkciójával magyarázható.