Az intracerebrális tumorok eltávolításának radikalitása meghatározza a posztoperatív onkoterápia hatékonyságát. Különösképpen igaz ez a gliomák esetében, ahol a peritumorális invázió lehetetlenné teszi a radikális reszekciót. Kutatásunk célkitűzése az volt, hogy meghatározzuk azon molekulák összességét, amelyek felelősek lehetnek az alacsony grádusú asztrocitomákban a kiterjedt peritumorális invázióért.
Vizsgálatainkhoz 26 olyan extracelluláris mátrix (ECM) molekulát választottunk ki, melyekről ismert, hogy szerepet játszanak a peritumorális invazivitásban. Ezeknek a molekuláknak az mRNS expresszióját meghatároztuk a következő szövetmintákban: II-es grádusú asztrocitoma, schwannoma, nem kissejtes tüdő karcinoma (NSCLC) intracerebrális metasztázisa és normál agy. Az mRNS szintű eredmények megerősítése céljából a brevican, neurocan, tenascin-C és versican molekulákra immunhisztokémia vizsgálatokat is végeztünk.
Az asztrocitomákat a metasztázissal, schwannomával és normál agyállománnyal, valamint a metasztázis és a schwannoma mintáit normál agyállománnyal összehasonlítva 22, 17, 20, 21 és 19 molekula mutatott szignifikáns overexpressziót. Méréseink alapján alacsony grádusú asztrocitoma peritumorális invazivitásában a brevican, neurocan, tenascin-C és versican szerepvállalása valószínűsíthető. Az immunohisztokémiai eljárások alátámasztották az mRNS analízissel nyert eredményeinket.
Invazív tumorok fenotípusának biopsziás anyagból történő gén szintű meghatározása segíthet a differenciáldiagnosztikai kérdések megválaszolásában. A brevican, neurocan, tenascin-C és versican molekulák expressziója összefügg az alacsony grádusú asztrocitomák invazív fenotípusával, ezért ezek a molekulák a közeljövőben az anti-invazív terápiában potenciális célpontként szolgálhatnak.