Az ErbB-fehérjék (ErbB1-4) több humán daganatban fokozott mértékben fejeződnek ki. Tirozin-kináz doménjüket peptid növekedési faktorok aktiválják, amelyet dimerizáció, keresztfoszforiláció és további kinázok toborzása követ. Az ErbB2 fokozott kifejeződése humán emlőtumorok rossz prognózisához vezet. Az ErbB2 terápiás célpont is, hiszen az ErbB2 ellenes monoklonális antitestet, a trastuzumabot gyakran alkalmazzák emlőtumorok terápiájában. A hatása ellen szinte mindig kialakuló rezisztencia miatt folytatódik további daganatellenes szerek kutatása. Ennek egyik eredménye az erős tumor ellenes aktivitással rendelkező elisidepsin, egy tengeri puhatestűből (Elysia rufescens) izolált anyag mesterséges származéka. Az eddigi kutatások alapján nekrózist idéz elő, és hatékonysága összefügg az ErbB-fehérjék expressziójával és a lipid tutajokkal. Mivel a tumorok kemoterápiás kezelése szinte mindig kombinált formában történik, célul tűztük ki az elisidepsin hatásmechanizmusának pontosabb jellemzését és trastuzumabbal történő interakciójának vizsgálatát.
SKBR3 sejtvonalon a sejtosztódás mértékét mértük elisidepsin, trastuzumab és kombinált kezelés után. Tizenhat gyógyszerkoncentrációt alkalmaztunk triplikátumban, majd 72 órás inkubáció után WST-1 indikátor mitokondriális dehidrogenáz aktivitással arányos színváltozása alapján meghatároztuk az élő sejtek számát. A sejtszám-gyógyszerkoncentráció grafikon alapján nemlineáris regresszió segítségével kiszámoltuk az egyes gyógyszerek félhatásos dózisát (IC50), a gyógyszerhatás kooperativitását (Hill-koefficiens), majd a két gyógyszer kölcsönhatását jellemző kombinációs indexet. Megállapítottuk, hogy az elisidepsin IC50 értéke 1-2 uM. A trastuzumab félhatásos dózisa 1-2 nM, és az elisidepsinnel ellentétben sosem képes a sejtek >30-40%-nak elpusztítására. Az elisidepsin és trastuzumab kombinációs indexe 1-nél jelentősebb nagyobbnak bizonyult, ami arra utal, hogy a gyógyszerek farmakológiailag antagonista hatásúak.
A két gyógyszer in vivo kölcsönhatásának és humán terápiában történő kombinált alkalmazhatóságának eldöntésére további, in vivo vizsgálatok szükségesek, hiszen a trastuzumab hatásmechanizmusa in vivo és in vitro különbözik.