A munka célja a Debreceni Egyetem Tüdőklinikájának Intenzív Osztályáról gyűjtött Pseudomonas aeruginosa izolátumok aminoglikozidokkal szembeni rezisztenciájának vizsgálata volt.
Az Osztály betegeinek mintáiból kitenyészett P. aeruginosa izolátumokat 2009-2010-ben összegyűjtöttük, a vizsgálatba ezek közül 78 izolátumot vontunk be. Az aminoglikozid antibiotikumokkal szembeni rezisztencia genetikai hátterében gyakran előforduló három aminoglikozid modifikáló enzim, aac(6’)-1b, aac(3’)-2a, ant(2”), valamint egy újabban leírt plazmidon terjedő mechanizmusért, a riboszóma metilációjáért felelős arm-A, rmt-A és rmt-B géneket kerestük PCR segítségével. A génkimutatás eredményeit összevetettük a korongdiffúziós rezisztenciavizsgálat eredményeivel. Az izolátumok genetikai rokonságát pulzáló mezejű gelelektroforézissel (PFGE) vizsgáltuk.
A 78 izolátum 47,4%-a hordozott aac(6’)-Ib gént, 3,8%-a aac(3’)-IIa gént és 16,7%-a ant(2”)-Ia gént. A riboszóma metilációjáért felelős gének egyetlen izolátumból sem voltak kimutathatók. Három izolátum hordozott két különböző gént.
Az amikacin rezisztenciát 28 izolátum esetében a fenotípusos rezisztenciavizsgálat nem mutatta ki, azt csak a génkimutatás segítségével detektáltuk. A fenotípusban megjelenő gentamicin rezisztencia a 37 aac(6’)-Ib pozitív izolátum, a tobramycin rezisztencia 26 izolátum esetén nem volt megmagyarázható a vizsgált gének alapján.
A PFGE alapján a 78 izolátum négy rokonsági csoportba volt sorolható, emellett 17 független izolátumot találtunk. Mind az aac(6’)-Ib, mind az ant(2’)-Ia gének egy-egy rokonsági csoport minden tagjából kimutatható voltak. A 37 aac(6’)-Ib pozitív közül 27, a 13 aac(3’)-IIa pozitív közül 11 tartozott egyazon csoportba.
Mindkét hosszabb ideig perzisztáló törzs esetében találtunk legalább egy jellemző aminoglikozid rezisztencia gént, míg a sporadikus izolátumok esetében nem volt jellemző gén. Adataink alapján az aminoglikozid rezisztencia gének jelenléte összefügghet egy törzs elterjedésével.