A modern gyógyszeres terápia komoly kihívást jelent a gyógyszertechnológiai fejlesztésekben. Az alkalmazott farmakonok nagy százaléka vízben nem oldódó vegyület. A gyógyszertechnológiai formulálás célja a bihasznosulás fokozása ezen gyógyszeranyagok oldékonyságának növelésével. Az oldékonyság növelésére leggyakrabban felületaktív anyagokat választunk. A rendkívül rosszul oldódó farmakonok alkalmazhatóságának és hatásosságának optimalizálásáért használhatunk úgynevezett önemulgeáló rendszereket (SEEDS,SMEEDS). Ezen gyógyszerforma összetételének sajátsága az igen magas tenzid koncentráció. A terápia sikeressége érdekében a farmakon hatásossága mellett vizsgálnunk kell a gyógyszerformában alkalmazott segédanyagok élő szervezetre gyakorolt hatását is.
Kísérleteinkben az egyik leggyakrabban használt (pl.:SANDIMMUN NEORAL) tenzidcsoport típusait vizsgáltuk melyet a BASF vegyipari cég bocsátott rendelkezésünkre.
Vizsgálatainkat a bélhám modelként széleskörűen alkalmazott, humán adenocarcinoma sejvonalon (Caco-2) végeztük. A tenzidek sejtekre gyakorolt hatását nyolc
koncentrációban: 40%; 30%; 10%; 5%; 2%; 1%; 0,1% és 0,02% térfogatszázalékon mértük MMT cytotoxicitás teszt segítségével.
Eredményeink alapján a felületaktív anyagok szerkezet toxicitás összefüggését állapítottuk meg. A polietilén-glikol 40 alapszerkezetű tenzidek sejtekre gyakorolt hatása kisebb mint a PEG 60 alapstruktúrájúaké. Az egyszerűbb szerkezetű tenzidek 5 és 10 %-os
koncentrációban legkevésbé bizonyultak toxikusnak, míg a természetes
alapanyagot tartalmazó tenzidcsoport mutatta a legnagyobb cytotoxicitást.
A kapott eredmények alapján a Tanszék munkatársai további vizsgálatokat folytatnak ezen tenzidek háromkomponensű Terner rendszereinek vizsgálatával. Ezen vizsgálatok kiterjednek a felületanyagok traszcelluláris transzportra gyakorolt hatásának mérésére. Ezen kutatási munka útmutatásul szolgálhat jobb biohasznosulású, jobban tolerálható gyógyszerek kifejelsztésében.