Mind a 2-es típusú diabetes mellitusnak (DM2), mind társbetegségeinek nagy a népegészségügyi jelentősége, mivel nem csak anyagi, szociális, életmódbeli hatással bírnak, hanem egészségügyi ellátásuknak is nagy a költségvonzata. A becslések szerint Magyarországon, közel 750 000 DM2-ben szenvedő 20-69 éves felnőtt él. A betegségterhet jelentős részben az általában halmozódva jelentkező szövődmények adják. A megelőzhető szövődmények gyakorisága hosszú távon a gondozás hatékonyságát jelzi. A hazai viszonyokat leíró reprezentatív mintából származó szövődménygyakorisági adatokkal azonban nem rendelkezünk.
Kutatásunk célja a DM2-es populációban a társbetegségek (akut miokardiális infarktus, egyéb ischémiás szívbetegség, elhízás, lipidanyagcsere zavar, hipertónia, mikroalbuminuria, nefropátia, neuropátia, perifériás artériás érbetegség, retinopátia, agyvérzés) gyakoriságának meghatározása volt.
Keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk a Háziorvosi Morbiditási Adatgyűjtési Programban szereplő 11 megye 72 résztvevő háziorvosi praxisából gyűjtött adatokat felhasználva. A mintába az 50 éves és annál idősebb 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek kerültek kiválasztásra. A szükséges információkhoz vizsgálati adatlap és önkitöltős kérdőív segítségével jutottunk hozzá. A társbetegségek gyakoriságát nem és korcsoport szerinti bontásban vizsgáltuk az 50 éves és annál idősebbek körében.
Az 50 évnél idősebb felnőtt lakosságot reprezentáló 1239 fős mintán kivitelezett kutatás alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy mind a férfiak, mind a nők körében a hipertónia a 2-es típusú diabeteshez leggyakrabban társuló betegség (férfiak: 85,52% [95%-os megbízhatósági tartomány:82,47-88,12] nők: 92,01%[89,63-93,88]) , a lipid-anyagcsere zavar a második helyet ( férfiak: 62,4%[58,45-66,19] nők: 64,42%[60,62-68,05]) az elhízás pedig a harmadik helyet foglalja el( férfiak: 50,75%[46,75-54,74] nők: 57,99%[54,12-61,77]).
Adataink segítségével becsülhető a társbetegségek gyakorisága Magyarországon, ennek segítségével a gondozás hatékonyságáról alkothatunk képet, illetve a szövődmények abszolút számainak becslésével gondozói hálózat kapacitásának megfelelőssége értékelhető.