A munkám során megvizsgáltam a DEOEC Igazságügyi Orvostani Intézetében 2006 és 2010 között készült boncjegyzőkönyveket, melyek a DEOEC Kardiológiai Intézetében akut miokardiális infarktus következtében elhunyt szívbetegek boncolási eredményeit tartalmazzák. A vizsgálati leleteket összevetettem a halál előtt készült diagnosztikus adatokkal. Az összehasonlítást a Circulation folyóiratban közölt AHA Scientific Statement: Standardized Myocardial Segmentation and Nomenclature for Tomographic Imaging of the Heart (2002. 105: 539-542) című cikk alapján, a benne javasolt 17 bal kamrai szegmentum használatával végeztem. Életkor, nem, időbeli lefolyás (hiperakut, akut illetve reinfarktus) valamint az elvégzett diagnosztikus vizsgálatok (szívultrahang, koronarográfia) alapján csoportokat hoztam létre. A DEOEC Igazságügyi Orvostani Intézetében végzett, a fenti cikk alapján kidolgozott bonctechnika eredményeinek felhasználásával az említett csoportokat összehasonlítva megállapítható, hogy a halál utáni vizsgálatokkal nyert információk jól korrelálnak a koronarográfiás eljárás alapján kapott adatokkal, azonban kevésbé felelnek meg a szívultrahang-vizsgálattal nyert képekkel.
A vizsgálatok célja egyrészt a kardiológiában használatos diagnosztikus módszerek megbízhatóságának standardizálása, másrészt az új alapokra épülő bonctechnika, és az abból született eredmények értékelése, melyek a jövőben hatékonyan befolyásolhatják, módosíthatják a kardiológiai diagnosztikus eljárásokat illetve hozzájárulhatnak azok fejlesztéséhez is.