Az antibakteriális rezisztencia mindig is komoly és visszatérő probléma volt a bakteriális fertőzések ellen irányuló terápiás eljárásokban. A glikopeptid típusú antibiotikumokat (pl:. vankomicin, teikoplanin) széles körben alkalmazzák Gram-pozitív baktériumok okozta fertőzések kezelésére.
Az 1980-as évek óta, a glikopeptid rezisztens Staphylococcus és Enterococcus baktérium törzsek megjelenésével, közvetlen kutatások irányulnak új félszintetikus, kedvező mellékhatás profilú glikopeptid származékok kifejlesztése céljából.
Korábbi kutatási eredmények igazolták, hogy egyes glikopeptid antibiotikumokból primer amino funkciós csoportjuk révén, orto-ftálaldehid vagy naftalalin-2,3-dikarbaldehid, valamint különböző tiol-csoportot tartalmazó vegyületekkel stabil és nagy antibakteriális aktivitást mutató félszintetikus, ún. izoindol ill. benzizoindol származékok képezhetők.
Kutatásaink során a teikoplanin részleges deglikozilezésével előállított ún. pszeudoaglikon származékával dolgoztunk. Munkánk arra irányul, hogy a tetraetilén-glikol (TEG) terminális hidroxil csoportjainak kémiai módosításaival képzett származékaiból állítsunk elő izoindol ill. benzizoindol származékokat a teikoplanin pszeudoaglikon N-terminálisát felhasználva.
Eddig rendelkezésre álló antibakteriális teszt eredmények azt mutatják hogy a TEG-ből képzett mono-tio ill. ditio származékokkal képzett eddigi félszintetikus teikoplanin származékaink – a teikoplanin ill. a risztocetin antibakteriális hatásaival összehasonlítva - számottevő aktivitást mutatnak a glikopeptid-rezisztens baktériumtörzsekkel szemben.
További munkáink során a TEG-ból olyan bifunkcionalizált származékot képeztünk, melyből az ún. Cu(I)-katalizálta 1,3-dipoláris azid-alkin cikloaddíció (click-reakció) alkalmazásával, új TEG-származékokat képeztetünk, és ezen TEG-származékokból állítunk elő új izoindol ill. benzizoindol származékokat a teikoplanin pszeudoaglikonból. A kész, kettős kapcsolási reakcióval előállított származékok antibakteriális vizsgálata folyamatban van.