Bevezetés: Felmérések szerint az idegsebészeti műtéteket követően a postcraniotomiás fejfájás (PCH) incidenciája 40-80%. Itt kell még megemlíteni azt is, hogy a panaszok alulértékeltek és nem kellően kezeltek. Irodalmi adatok szerint az acut PCH supratentorialis behatolás esetén 10%, infratentorialis esetén 30%-ban három hónapnál tovább is fennmaradhat, krónikus formába mehet át. A tartósan fennálló fejfájás hosszú távon rontja a betegek életminőségét. Munkánkban célul tűztük ki annak vizsgálatát, hogy a praemedicatioban adott NSAID, diclofenac képes- e csökkenteni a PCH incidenciáját és mértékét.
Betegek és módszerek: Vizsgálatunkba 193 jól együttműködő, 18. életévét betöltött, craniotomiára előjegyzett beteget vontunk be. Boríték randomizációt követően két csoportra osztottuk a betegeket: 100 beteg „kombinált” diclofenac és midazolam praemedicatiót kapott, a control csoport tagjai csak midazolamot. Az operáció után 5 napon át figyelemmel kísértük miként alakult a páciensek által a vizuális-analóg skála (VAS) révén megítélt fejfájásának intenzitása és postoperativ analgeticum igénye.
Eredmények: Ha a két csoport fájdalomskálán kapott értékeit összehasonlítjuk a műtét napján, a postoperativ 1. és 5. napon, akkor megállapítható, hogy a műtét napján és az 1. postoperativ napon a diclofenac praemedicatioban részesülő csoport tagjai között szignifikánsan többször volt jelen fájdalommentesség (khi21=21,698, p1=0,001; khi22=12,573, p2=0,006), míg a műtétet követő 5. napra ez nem mutatható ki (khi23=5,150, p3=0,161). Ugyanezen csoportokon belül látható az is, miként oszlik meg a fájdalom mértéke, ha súlyossága szerint is csoportosítjuk: enyhe (VAS 1-3), közepes (VAS 4-6), súlyos (VAS 7-10). A diclofenac csoportban, műtéti területtől függetlenül, minden csoportban alacsonyabb fájdalmat mértünk.
Konklúzió: Az eredmények azt igazolták, hogy a diclofenac csoportban szignifikánsan csökkent a fájdalom mértéke a műtét napján és a műtét utáni 1. napon. Az 5. posztoperatív napon ez a hatás már nem volt kimutatható.