A sevoflurane napjainkban az egyik legszélesebb körben használt inhalációs anesztetikum. Korábbi vizsgálatok során felmerült, hogy a gáz alkalmazása során az intraoperativ szakban az agyi autoregulációt és a CO2-reaktivitást hátrányosan befolyásolja. Vizsgálatunkban ezért azt tűztük ki célul, hogy a szokványos dózisban alkalmazott sevoflurane adása során az altatógáznak a szisztémás keringésre és az agyi erek vazoreaktivitására kifejtett hatását tanulmányozzuk.
Betegek és módszerek: A vizsgálat során 11, alacsony cardiovascularis kockázattal rendelkező beteget (ASA I, II) vontunk be. Az agyi keringést az arteria cerebri mediában transcranialis Doppler ultrahang segítségével vizsgáltuk. A szisztémás vascularis rezisztencia, illetve a centralis vérnyomás, és ebből származtatható paraméterek mérésére non-invazív mérési eszközt (SphygmoCor készülék) alkalmaztunk. A SphygmoCor az applanációs tonometria elvén, non-invazív módon méri a centrális vérnyomást, melyet az arteria radialison detektált pulzushullám alapján számít ki. A megfelelő narkózis mélység elérését követően (1 MAK sevoflurane) hemodinamikai méréseket végeztünk a PaCO2 különböző szintjein, valamennyi betegben (PaCO2= 30-35-40 Hgmm). Az eredményeket Wilcoxon teszttel hasonlítottuk össze.
Eredmények: A betegeink indukció előtti és utáni szisztémás vérnyomás értékei között nem találtunk szignifikáns különbséget, tehát a sevoflurane nem befolyásolta a szisztémás vérnyomást. 30 Hgmm-es CO2 szint mellett szignifikánsan alacsonyabb a. cerebri media áramlási sebességet mértünk, mint 35 Hgmm esetén (30,5±5,3 cm/s vs. 43,5±7,3 cm/s, p<0,001). PaCO2 40-nél az a. cerebri media áramlási sebességei magasabbak voltak, mint PaCO2 35 Hgmm esetén (62,8±13,3 cm/s vs. 43,5±7,3 cm/s, p<0,01).
Következtetések: a klinikai gyakorlat során alkalmazott sevoflurane 1 MAK értéken nem befolyásolja a szisztémás hemodinamikát és az agyi erek CO2-reaktivitása is megtartott.