A progeroid szindrómák elnevezés heterogén betegségcsoportot jelöl, melyet igen ritka előfordulású, eltérő genetikai hátterű kórformák alkotnak. Közös jellemzőjük a természetes öregedési folyamatok bizonyos elemeinek korai megjelenése. A hátterükben valamely DNS repair fehérje vagy a lamin-A protein mutációja állhat. A korábbi évtizedekben a diagnózis a klinikai tünetek elemzésén alapult. Azonban e ritka kórformák esetén a kezdeti tünetek nagyfokú átfedést mutathatnak, ellentmondásosak lehetnek. A klinikai tünetek alapján megállapított diagnózist bizonyos esetekben genomikai módszerekkel revideálni szükséges.
Az előadásban a genomikai diagnózis folyamatát egy korábban Cockayne szindrómásként diagnosztizált és publikált nőbeteg esetén keresztül ismertetjük. A 35 éves jellegzetes arckarakterrel bíró, progeroid megjelenésű nőbeteg klinikai képét -egyebek mellett- a szubkután zsírszövet teljes hiánya, anyagcsere eltérések, enyhe perifériás neurológiai deficit jellemezte. Ellentmondásos tünetei - cataracta hiánya, normál testmagasság, kifejezetten magas intelligencia, megélt magas életkor, mérsékelt fényérzékenység - miatt korábbi diagnózisa megkérdőjeleződött.
A beteg DNS mintájából exome szekvenálást végeztünk: oldatos sequence capture után „next-generation sequencing” történt. A referencia genommal való összevetés eredményeképp kb. 48.000 SNP-t detektáltunk, melyet a PubMed SNP adatbázissal vetettünk össze, melyekből a klinikai tünetek alapján kb. 25 SNP-t tartunk relevánsnak. Ezeket összevetjük az egészséges családtagok mintájával, hogy megtaláljuk a betegséget okozó báziseltérést.
Ennek ismeretében a későbbiekben a betegből nyert primer sejtkultúrán bizonyítani kívánjuk a mutáció miatt létrejövő fehérje funkciózavart.
A génmutációk pontos felderítése, az öröklésmenet tisztázása lehetővé teszi a későbbi szövődmények prognosztikáját a beteg és családja számára. A hibás fehérjék funkciózavarát feltérképezve a beteget célzottan, személyre szabottan követhetjük.