Az úgynevezett „psilosis” csoport molekuláris identifikálása már 2005-ben megtörtént. Az addig ismert Candida parapsilosis-tól további két faj került elkülönítésre a C. orthopsilosis és a C. metapsilosis. Utóbbi két faj klinikai relevanciája és csökkent flukonazol érzékenysége indokolttá teszi egy új echinocandin alapú terápia kidolgozását.
Kísérleteinkben a caspofungin (CAS) aktivitását tanulmányoztuk in vivo körülmények között 2-2 C. parapsilosis, C. orthopsilosis és C. metapsilosis izolátummal szemben. A kísérletek során 20-22 g tömegű Balb/c nőstény egereket használtunk. A neutropéniás állapotot cyclophosphamid háromszori intraperitoneális adásával idéztük elő. Az egereket intravénásan fertőztük hatszor tíz a hatodikon cfu/egér mennyiségű gombával. A C. orthopsilosis és C. metapsilosis által fertőzött egereket felosztottuk hét csoportra (kontroll, 1, 2, 3 mg/kg/nap CAS 5 napig, valamint egyszeri 5, 10, 15 mg/kg CAS). A C. parapsilosis esetén 5 csoport volt (kontroll, 3, 4 mg/kg/nap CAS 5 napig, valamint egyszeri 15 és 20 mg/kg CAS). Az intraperitoneális CAS kezelést a fertőzést követően 24 h-val kezdtük. A fertőzést követő hatodik napon az egerek veséiből kvantitatív csíraszám meghatározást végeztünk. A statisztikai elemzéshez Kruskal-Wallis tesztet használtunk.
A C. parapsilosis-sal fertőzött egerek esetében a 4 mg/kg/nap és az egyszeri 15 mg/kg és 20 mg/kg CAS is szignifikánsan csökkentette a vesékből kinőtt gombaszámot (P<0.05-0.01). Mindkét általunk használt C. orthopsilosis törzs ellen a 3mg/kg/nap, valamint a 10 mg/kg és a 15 mg/kg egyszeri CAS dózis hatékony volt a kontroll csoporttal összevetve (P<0.05-0.01). Az 1 mg/kg napi CAS dózison kívül az összes kezelési stratégia effektívnek bizonyult a C. metapsilosis esetében(P<0.05≤0.001).
Eredményeink alapján elmondható, hogy az egyszeri nagy dózis hasonló, bizonyos esetkeben pedig jobb hatást produkál a „psilosis” csoport tagjai ellen, mint a jelenleg alkalmazott napi dozírozási stratégia.