A XXI. században az egészségügy egyik legfőbb probléma forrása a különböző rezisztens baktérium fajok megjelenése és az általuk okozott infekciók terápiája. A legtöbb problémát a methicillin rezisztens Staphylococcus aureus, illetve a vankomicin rezisztens Enterococcus faecalis elleni hatásos védekezés kialakítása okozza. Megjelentek azok a baktérium törzsek is, melyek gyógyszeres kezelésében az eddig alkalmazott antibiotikumok, köztük a glikopeptid típusúak, már nem érik el a kívánt terápiás hatást, így csak néhány számottevő mellékhatással bíró szer maradt védekezésként ellenük.
Ez a globálisan fenyegető probléma szolgáltatta a kutatási téma alapját.
Kiindulási egyik alapvegyületként egy glikopeptid antibiotikum, a teicoplanin szolgált, melyet a klinikumban rezisztens fajok által okozott fertőzések ellen használnak. A kutatás célja, a teicoplanin szerkezeti módosításával olyan származékok előállítása, melyek nagyobb antibakteriális aktivitással rendelkeznek a már meglévő, multirezisztens baktériumok illetve a jövőben várhatóak ellen is.
A kísérlet első lépése a teicoplanin pszeudoaglikon előállítására irányult, egy deglikozilezési folyamatot alkalmazva. A következő fázisban egy már régóta sikeresen alkalmazott háromkomponensű reakció felhasználásával tíz új vegyület szintézise történt meg. A származékképzés során széleskörű szubsztitúciós mintázat kialakítása szerepelt célként. A származékok előállítása után, hatásosságuk számos Gram-pozitív baktériummal szemben vizsgálatra került. A kapott eredmények megerősítették, hogy a szerkezeti átalakítások jelentős mértékben megnövelték a hatást. A Gyógyszerészi Kémia Tanszéken korábban szintetizált hasonló származékok eredményes vírusellenes vizsgálata következtében az újonnan szintetizált vegyületek is antivirális tesztelésre kerültek. A kapott adatok a származékok ígéretes vírusellenes tulajdonságaira derítettek fényt. Emellett vizsgálatra került a képzett vegyületek fluoreszcens és aggregációs képességei is a hatásmechanizmus megértését segítve.