A reszinkronizációs terápia effektivitása és a kiindulási haemodinamikai státusz közötti összefüggés vizsgálata

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2012/2013. tanév
Tagozat: 
Kardiovaszkuláris medicina (kardiológia, szívsebészet)
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Hajdu Endre

Előadás adatai

Előadás címe: 
A reszinkronizációs terápia effektivitása és a kiindulási haemodinamikai státusz közötti összefüggés vizsgálata
Összefoglaló: 

Bevezetés: A szívelégtelenséghez NYHA stádiumtól függően, az esetek 15%-50%-ban kamrai vezetési zavar társul. Amennyiben a QRS 130 msec-nál szélesebb, biventricularis pacemaker beültetés indokolt. A reszinkronizációs kezelésen átesett betegek mintegy 30%-a, azonban a kezelésre nem reagál. Az irodalomban több paramétert vizsgáltak, hogy előre jelezzék, hogy milyen valószínűséggel lesz a beteg a terápiára reszponder.

Célkitűzések: Haemodinamikai állapot echocardiographiával mérhető paraméterei alapján azon betegek felderítése, akik nagyobb valószínűséggel reagálnak a reszinkronizációs kezelésre.

Betegek: A DEOEC Kardiológiai Intézetében 2011. jan. és 2012. jún. között biventricularis pacemaker implantáción átesett, valamint 3 és 6 hónapos kontroll szívultrahangos vizsgálati eredménnyel rendelkező betegek adatait dolgoztuk fel.

Módszerek: A haemodinamikai állapot felmérésére két paramétert használtunk, stroke volument és a diastolés funkció zavarait. A stroke volumen értéke alapján három csoportot képeztünk: 35 ml alatt, 35 és 55 ml között valamint 55 ml felett. Diastolés funkció alapján is 3 csoportot képeztünk: relaxációs zavar, pseudonormalizációs állapot és restriktív funkciózavar. Méréseket végeztünk közvetlen az implantáció előtt, majd később a kontrollok során. A responderség kritériumának a beavatkozás utáni 6 hónapos kontroll kapcsán a kiindulási vizsgálat során mért ejekciós frakcióhoz képest több mint 20%-os javulást tekintettük. Összevetettük, hogy egyes csoportokon belül, milyen arányban voltak responderek, és khí-négyzet próbával vizsgáltuk az összefüggést.

Eredmények: A kiindulási stroke volumen alapján történt csoportosítás kapcsán az 55 ml-nél nagyobb stroke volumen esetén 35.3%, a 35-55 ml között 48%, a 35 ml alatti csoportban 62.5%, a diastolés diszfunkció alapján végzett csoportosítás esetén relaxációs zavarban 33.3%, pseudonormalizációban 53.8%, restriktív funkciózavarban 50% volt a non-reszponderek aránya.

Összefoglalás: Kedvező haemodinamika esetén nagyobb reszponder számot észleltünk. Bár eredményeink khí-négyzet próbával nem igazolódtak szignifikánsnak, de kliniakilag mindenképp figyelemre méltóak.

1. témavezető adatai
Név: 
Dr. Kertész Attila Béla
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Kardiológiai Intézet
Díj: 
3. díj

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program