Bevezetés: A mai serdülő korosztály rendkívül veszélyeztetett populáció. Körükben a pszichés tünetek, és kórképek kialakulása gyakran már kezdetét veszi. Ezért a serdülők egészségi állapotára és az azt veszélyeztető tényezők megismerésére irányuló kutatások kiemelkedő jelentőségűek (Pikó, 2002).
Célkitűzés: Serdülők egészségi állapotának, lelki egészségi indikátorainak (pl.: közérzet, pszichoszomatikus tünetek), és rizikómagatartásának elemzése, valamint a depresszió és az alkalmazott megküzdési stratégia alakulásának feltérképezése, és e tényezőknek az egészségi állapotra kifejtett hatásvizsgálata.
Hipotézisek:
1. A depresszió előfordulása serdülőkorban jelentősen emelkedik (Ranschburg, 2004).
2. E korosztályban minél több fizikai aktivitást végez valaki, annál kevesebb pontszámot ér el a depresszió skálán (Pikó, 2002).
3. A megküzdési stratégiák alkalmazásában nemi különbséget feltételezek. A lányok szignifikánsan gyakrabban alkalmazzák az emóciófókuszú megküzdést (Oláh, 2005).
4. A rizikómagatartásbeli minták, valamint az egészségindikátorok között erős korreláció van (Pikó, 2010).
Módszerek: Vizsgálatomhoz az Egészségi Állapot Kérdőívet, a Megküzdési Mód Preferencia Kérdőívet, a Képességek és Nehézségek Kérdőívet, a Gyermek Depresszió Kérdőívet, és a Fizikai Aktivitás Kérdőívet használtam.
Vizsgálati minta: debreceni általános iskolák, szakközépiskolák és gimnáziumok 14-16 éves korosztályából 110 fő vett részt.
Eredmények: A depresszió alakulása e korosztályban közel van a klinikai depresszió szintjéhez. Minél magasabb pontszámot ér el valaki a depresszió skálán, annál kevesebb fizikai aktivitást végez, és annál inkább hajlamos az emóciófókuszú, az emóció kiürítés, és az önbüntetés típusú megküzdés alkalmazására. A lányok szignifikánsan többet használják az emóciófókuszú megküzdést.
Következtetés: Eredményeim alapján úgy vélem, hogy az emóciófókusz és az önbüntetés helyett a problémafókusz jelentené az adaptív megküzdési stratégiát. Komoly intervenciós lehetőség lehetne a coping készségek tanítása, mivel különösen a fiatalok alkotják azt a populációt, akik körében a primer prevenció a leghosszabb távú sikereket érheti el (Pikó, 2010).