A Sylibum Marianum-ból kivont szilimarinnak jól ismert a hepatoprotektív, antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatása. Számos forgalomban lévő termékben megtalálható, azonban fizikai-kémiai tulajdonságai miatt meglehetősen gyenge vízoldékonysággal és felszívódással rendelkezik.
Ennek a problémának a vizsgálatát és megoldását tűztük ki célul. A szakirodalomban az egyik megoldás a gyengén felszívódó apoláros anyagok tulajdonságainak javítására a ciklodextrinekkel való komplexálás.
Munkánk során hidroxipropil-β-ciklodextrin (HPBCD), random-metilezett β-ciklodextrin, heptakis-β-ciklodextrin (DIMEB) és kvaterner-amino-β-ciklodextrin polimer (QABCDP) származékokat használtunk zárvány-komplexek képzésére.
A komplexeket gyúrásos módszerrel készítettük, majd a kapott terméket jellemeztük.
A termék vízoldhatóság növekedését UV méréssel bizonyítottuk. ESI-MS technikával a komplexek szerkezetét vizsgáltuk. HPLC-n gradiens-elúcióval választottuk el a komplexünk alkotóit. A kapott mérési eredményekből kiszámoltuk az oldékonyságot, komplexálási állandót és a komplexálási hatékonyságot.
Biológiai vizsgálatokat CaCo-2 bélhám sejtvonalon végeztük el. A komplexek citotoxicitását MTT festéssel mértük.
Az oldékonysági és toxicitási vizsgálatok figyelembevételével megállapítható, hogy a HPBCD-vel képzett szilimarin származék a legalkalmasabb a további vizsgálatok kivitelezésére.
További céljaink a megnövekedett felszívódás bizonyítása bélhám modellen, ezen kívül a formulálás megkezdése és a kapott termék kioldódási profiljának felvétele.