A cukorbetegek képzésének segítségével érhető el, hogy a páciensek jobban értsék állapotukat és saját maguk gondozásában jelentős részt vállaljanak. Ehhez oktatási protokollok alkalmazására van szükség, amelyek hatékonysága természetesen különböző.
TDK munkám során egy ilyen képzési program hatékonyságának vizsgálatára vállalkoztam, a nyíregyházi Jósa András Oktatókórház IV. számú Belgyógyászati Osztályán.
A mérések során a HbA1c értékének, valamint a tudásszintnek a változását figyeltem a beteg-edukáció függvényében.
A statisztika módszerek világából Student-féle t-próbákat, egytényezős varianciaanalízist, valamint ezek „párját” a Wilcoxon-próbát, a Mann-Whitney U tesztet és a Kruskal-Wallis-t hívtam segítségül 5%-os valószínűségi szinten (P5%).
Vizsgálataim alapján megállapíthatom, hogy
• az edukáció kedvezően befolyásolta mind a helyes válaszok számát (nőtt), mind a HbA1c értékét (csökkent),
• a 0-24 éves korosztály oktatás előtti tudásszintje szignifikánsan magasabb, mint a többi korcsoport tudásszintje,
• az oktatásra való fogékonyság az életkor előre haladtával csökken,
• az egyes típusú cukorbetegek oktatás előtti és oktatás utáni tudásszintje szignifikánsan magasabb, mint a kettes típusúaké,
• azoknak a pácienseknek, akiknél az inzulinterápiát 0-19 év között alkalmazzák, szignifikánsan magasabb az oktatás előtti átlagos HbA1c szintje, mint azoknál, akik már több mint 20 éve részesülnek e terápiában.