F(ab)2 fragmentumok készítése humanizált anti-ErbB2 antitestekből, és in vitro összehasonlító vizsgálatuk

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2011/2012. tanév
Tagozat: 
Jelátvitel, kísérletes onkológia
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Tóth Gábor

Előadás adatai

Előadás címe: 
F(ab)2 fragmentumok készítése humanizált anti-ErbB2 antitestekből, és in vitro összehasonlító vizsgálatuk
Összefoglaló: 

A trastuzumab a tumorterápiában alkalmazott ErbB2 célpontú humanizált monoklonális antitest, melyre egyszerre jellemző a terápiás siker és a magas rezisztencia arány. Míg a trastuzumab az ErbB2 leszabályozását fokozza, egy másik antitest, a pertuzumab az ErbB2 dimerizációs karjához kötődve annak heterodimerizációját gátolja. Állatkísérletek alapján kombinációjuk javíthatja a kezelés kimenetelét, akár molekuláris szintű folyamatok miatt (pl. hiperkeresztkötés alapú ErbB2 internalizáció fokozódás), akár sztérikusan komplementer kötőhelyeket kínálva NK-sejtek számára az ADCC folyamatában. Ezen biológiai utak elkülönítésére nyílhat mód az antitestek Fc rész nélküli, F(ab)2 fragmentumainak vizsgálatával. A kísérletek első fázisában létrehoztuk ezeket a fragmenteket és összehasonlítást végeztünk intakt párjaikkal in vitro. Trastuzumab és pertuzumab F(ab)2-t pepszin-agaróz emésztéssel és gélszűréssel nyertünk. Az antitestek kötőképességét és az Fc rész hiányát immunfluoreszcens jelöléssel áramlási citométeren vizsgáltuk. A Ki értékeket in vitro MTT alapú proliferációs kísérletekben határoztuk meg. Az ADCC vizsgálatát frissen izolált humán mononukleáris sejtekkel, valós idejű sejtadhéziós esszével végeztük. Mivel a proteinA és proteinG a várakozással ellentétben a F(ab)2-t is megkötötték, méretre és ionerősségre optimalizált gél kromatográfiát használtunk a megfelelő méretű fragmentumok szeparálására. Az Fc rész hiányát poliklonális anti-Fc immunfluoreszcenciás jelöléssel igazoltuk. Az Fc régió hiánya nem befolyásolta jelentősen az antitestek önálló in vitro hatását sem a szenzitív BT474, sem a rezisztens JIMT-1 sejtek proliferációjára. Az egyetlen mérhető különbség a pertuzumab F(ab)2-nek a teljes antitesthez képest kissé megnövekedett ErbB1-ErbB2 dimerizációt gátló képessége volt, mely a csökkent Ki értékben is vissza tükröződött. Az in vitro proliferációs kísérletekben a két antitest kombinációja additív hatásúnak tűnt mind a teljes antitestek, mind a F(ab)2 esetében. Az ADCC alapú ölési kísérletben az F(ab)2 nem fejtett ki hatást, míg a teljes antitest mediálta az ölést. A továbbiakban a rendelkezésre álló antitest és F(ab)2 készlettel az in vivo kísérletek fogjuk elvégezni.

1. témavezető adatai
Név: 
Dr. Vereb György
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet
Díj: 
1. díj

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program