A halitózis intraorális okai és azok következménye az életminőségre
Előadás adatai
Absztrakt
A halitózis, azaz a szájszag előfordulása gyakori. Számos intraorális elváltozás van, mely halitózist okozhat. Ezek közül a leggyakoribb a rossz szájhigiéné, a nyelvlepedék, a parodontális megbetegedések, a szájszárazság és határterületként az orr- és melléküregeinek betegségei. Ezek a problémák megváltozott környezetet alakítanak ki a szájüregben, melyben a baktériumok közötti egyensúly megbomlik, pathogén baktériumok szaporodhatnak fel, közülük néhány illékony kénvegyületet termel. Ez felelős a szájszag kialakulásáért. A halitózisnak funkcionális, szociális és pszichológiai hatásai vannak, melyek az életminőséget nagymértékben befolyásolják.
A vizsgálataimat 554 véletlenszerűen kiválasztott személy bevonásával végeztem. Életkoruk alapján négy csoportba osztottam őket. A vizsgált személyek fogászati szűrés keretében kérdőívet töltöttek ki. A vizsgálatakor rögzítettem fogászati státuszukat, Lee nyelv lepedék index-el mértem a nyelvlepedék kiterjedését, mennyiségét. Az OHIP-H14 kérdőív kitöltését kiegészítettem néhány célzottan, a halitózis leggyakoribb okait tisztázó kérdéssel. A halitózist organoleptikus módszerrel mértem. Az eredményeket statisztikai módszerekkel dolgoztam fel. Értékeltem, milyen összefüggés van a szájüregi státusz, a halitózis index, a nyelvlepedék index és az életminőség között.
Az eredményeinkből kitűnik, hogy mind a halitózis előfordulása, mind az életminőséget meghatározó pontok a kor előrehaladtával növekednek. A halitózis a gyakoriságának és az intenzitásának megfelelően, negatív hatást gyakorolt az életminőségre. Az általam vizsgált populációban a halitózis gyakorisága 16-20 éves korosztályban 15,8%, a 20-26 éves korosztályban 79,5%, a 40-60 éves korosztályban 94%, a 60-80 éves korosztályban 97,4%. Az OHIP pontok átlagértéke a 16-20 éveseknél 1,5; a 20-26 éveseknél 8; a 40-60 éveseknél 16,2; a 60-80 éveseknél 17,5.
A halitózis és a nyelvlepedék index mérése jelenleg nem tartozik a rutin fogorvosi szűrővizsgálathoz. Sok esetben a fogorvos az, aki halitózisáról a pácienst felvilágosíthatja és egyúttal a megoldás lehetőségét is felkínálhatja. Az általam bemutatott módszer a mindennapi klinikai gyakorlatban is könnyen alkalmazható.
Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program