Háttér: Az utóbbi évtizedekben jelentősen fejlődött a daganatos betegségek terápiás potenciája, megnövelve a betegek túlélési idejét. Ezzel a kezelések hosszú távú mellékhatásai is fontossá váltak. Ilyen fontos késői következmény lehet a sugárterápia indukálta második daganatok megjelenése.
Az elmúlt 48 év során közel 50 ezer beteget kezeltek a DEOEC Sugárterápia Tanszéken. Ezen betegeknél tanulmányoztuk a kezelések során kialakuló további tumorok megjelenési gyakoriságát.

Célkitűzés: Vizsgálatunk során tipikus halmozódásokat kerestünk. Célunk, hogy segítsük az adott típusú daganatok kezelése után várható második tumorok korai felismerését. Meghatározzuk, milyen kockázatot jelent a sugárterápia a tumor indukció szempontjából.

Módszerek: A kórtörténetek retrospektív analízisével próbáltunk összefüggéseket találni az első és a második tumorok kialakulása között. Azok a betegek kerültek a vizsgálatba, akiknél a kezelés során a primer tumortól szövettanilag eltérő második daganat alakult ki. Az együtt jelentkező daganatok típusain kívül értékeltük:
• azok megjelenésének kor szerinti megoszlását,
• az első és második daganat ellátásánál alkalmazott kezelések fajtáit (műtét, kemoterápia, sugárterápia, illetve ezek különböző kombinációi),
• a tumornak a besugarazott régióhoz viszonyított elhelyezkedését,
• a kezelésként kapott sugárminőséget (röntgensugárzás, kobalt terápia, lineáris gyorsító, brachyterápia, kombinált kezelések),
• és a betegségek utáni túlélés idejét.

Eredmények: A 2011-ig kezelt 50 ezer beteg közül 1047 esetben (2%) találtunk szövettanilag eltérő második daganatot. Ebből több mint 50 esetben harmadik vagy többedik tumorról volt szó.
Eredményeink szerint az első kezelésektől időben távolodva a második daganatok előfordulása folyamatos emelkedést mutat, 10 évente gyakorlatilag megduplázódik.

Következtetés: Eredményeinket részben a szigorúbb kontrolvizsgálatoknak, részben a javuló terápiás hatásoknak tudhatjuk be (a betegek megélik a második tumor kialakulásának idejét).