Vizeletdeviáció legtöbbször húgyhólyagdaganat miatt történik, mely lehet nephrostoma, ureterocutaneostoma, ureterosigmoideostoma, rectumhólyag, ileum-, colon-conduit, pouch és ortotóp hólyagpótlás. A nephrostomiát leszámítva ezek nagy morbiditással és mortalitással járó műtétek, számos korai és késői szövődménnyel.
Célunk a DEOEC Urológiai Klinikán 2000-2011 között vizeletdeviáción átesett 35 beteg klinikai adatainak elemzése volt.
Retrospektíve elemeztük a műtétek rövid és hosszú távú eredményességét, a szövődményeket, az átlagos túlélési időt és az ezeket befolyásoló tényezőket.
A betegcsoport 71,4%-a férfi és 28,6%-a nő, az átlagéletkor a műtét időpontjában 60,3±8,9 év volt. A műtét indikációjaként 1 eset kivételével hólyagtumor miatti cystectomia szerepelt, ahol a tumor stádiuma döntően befolyásolta a deviáció módját: 18 ureterosigmoideostoma, 12 ureteroileocutaneostoma, 3 nephrostoma készült és 2 ortotóp hólyagpótlásra került sor. 8 betegnél lépett fel korai postoperativ szövődmény (paralyticus ileus, passagezavar, dehiscentia, uretero-enteralis anastomosis elégtelenség), közülük 3-an exitáltak az alapbetegség, műtéti vérvesztés, illetve peritonitis következtében. 32 beteg panaszmentesen távozott otthonába. Az elbocsátás előtti labor referencia tartományban lévő kreatininje és a kissé emelkedett urea szintje (kreat:103±50µmol/L; urea:8±8,4mmol/L) a húgyutak ismételt szabad átfolyására utaltak. Műtét után 3 majd 6 hónap múlva, ezt követően félévenként történtek kontroll vizsgálatok. A deviációhoz valamely bélszakasz került felhasználásra, ezért a későbbiekben anyagcserezavarra (sav-bázis, szérum elektrolitok) számíthattunk. Műtét utáni 3. hónapban az átlagolt értékek csak minimális bázishiányt mutattak (BE:-3,9±5,7mEq/L; Na:142±5mmol/L; K:4,6±0,7mmol/L; Cl:108±5mmol/L).
Hosszútávon 35 beteg közül 19-et tudtunk követni, jelenleg 10 élő páciensről van információnk. Betegeink átlagos túlélési ideje 2,7±6 év.
A mai napig nehéz kérdés a cystectomia utáni deviáció formájának kiválasztása. Ezt, az életminőséget jelentősen befolyásoló döntést mindig a beteg és betegségének összes körülményét figyelembe véve, egyedileg, a beteggel közösen megbeszélve kell meghoznunk.