Kommunikációs mozgásterápia hatása skizofrén betegek pszichés állapotára és testtartására
Előadás adatai
A skizofrénia a tudat súlyos zavaraival és a magatartás különféle kóros fokozataival járó, progrediáló krónikus betegség, mely folyamatszerűen zajlik, benne időszakos fellángolásokkal. Megszűnik a beteg kapcsolata a valósággal, információfeldolgozásuk oly mértékben torzul, hogy még a legegyszerűbb adaptív funkciók fenntartására is alig képesek. A lakosság 0,7-0,8 %-ban fordul elő különféle súlyosságban.
Hipotézis: a betegség negatív tüneteiből adódóan hanyag testtartás alakul ki, amit a kommunikációs mozgásterápia indirekt módon csökkent. Feltételeztem, hogy még eredményesebb lehet a célzott izomerősítő gyakorlatokkal kombinált kommunikatív mozgásterápia. Célkitűzés: kommunikációs mozgásterápiával a szorongás csökkentése, a hangulat javítása, a pszichés állapot javításával a védekező, kifótikus testtartás korrigálása, illetve a mozgás tempójának javítása.
A vizsgálatokat a DMJV Terápiás Házban végeztem. Hetente 2-szer tornáztattam alkalmanként 45 percig. Az 1. csoport tagjai (átlag életkoruk 50,9±4,8 év; férfi:nő arány 3:5) kommunikatív mozgásterápiát végeztek A 2. csoport (átlag életkor 51,3±2,7 év; férfi:nő arány 1:5) kommunikatív mozgásterápián kívül célzott testtartást javító izomerősítő gyakorlatot is végzett. A 3. csoport a kontroll csoport, (átlag életkora 38,1±2,5 év férfi:nő arány 3:4), ezek a betegek mozgásterápiás foglalkozáson nem vettek részt. Elvégeztem a testtartás vizsgálatát, felmértem az izomerejüket, a mozgásuk tempóját, a szorongási és hangulati szintet, valamint a társas kapcsolatokat és a kontaktust teremtő képességüket.
Eredményeim azt mutatják, hogy a vizsgált izmok ereje nőtt, a szorongás csökkenésével és a hangulat javulásával párhuzamosan csökkent a kifótikus testtartás. A két mozgásterápiában részesült csoport között elenyésző a különbség, így az a feltételezésem, hogy a tartásjavító gyakorlatokkal kombinált mozgásterápia eredményesebb a kommunikatív mozgásterápiánál a testtartás javítása szempontjából csak részben nyert bizonyítást.
Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program