A betegségek közül a köztudatban talán a rosszindulatú daganatok a legrettegettebbek, de létezik egy legalább ilyen veszélyes betegségcsoport, amely a világon minden harmadik ember haláláért felelős: a szív- és érrendszeri betegségek köre. Ez jelentőségét ad az adenozin receptorok kutatásának, melyekről beigazolódott, hogy reparatív és protektív folyamatok kezdeményezői a legtöbb szövetben, köztük a szívizomban is.
Az adenozin receptorok, köztük az A1 adenozin receptor sokféle szövetben előfordul, ezért a terápiás célú kutatás egyik fontos problémája a megfelelő szerv- illetve szövetspecificitás elérése. Erre lehetőséget nyújt az a tény, hogy a parciális agonisták döntően csak a nagy receptorszámmal és nagy posztreceptoriális jelerősítéssel, tehát nagy receptor rezervvel bíró szöveteken hatnak. A receptor rezerv a szövettípustól való függésen kívül agonista- és hatás-függést is mutat, ezért a receptor rezervet érdemes meghatározni minden fontosabb hatásra nézve. Tudomásunk szerint az A1 receptor rezervet az általa mediált pitvari direkt negatív inotróp hatásra nézve még nem határozták meg hyperthyreosisban, noha jól ismert, hogy a thyreoid hormonoknak (T3, T4) markáns szívhatásai vannak. Ezek a hatások nem ellentmondásmentes, mivel hyperthyreosisban a szív sérülékenyebb, ugyanakkor a thyreoid hormonok képesek védő hatást is kifejteni a szívre.
Jelen munkánk során az eu- illetve hyperthyreoid tengerimalacokból izolált bal pitvari munkaizomzat A1 receptor rezervjét vizsgáltuk a CPA által kiváltott direkt negatív inotróp hatásra nézve.
Eredményeink további adalékot jelentenek a thyreoid hormon-többlet Janus-arcú viselkedéséhez, mivel a kiváltható maximális válasz csökkentése ellenére a T4 kezelés nem károsította az A1 receptorok jelerősítő képességét. Másrészt viszont feltételezhető, hogy az A1 receptor agonisták (bármely indikációban adva) érinteni fogják a pitvari kontrakciós erőt, amire hosszabb távú alkalmazásnál érdemes lesz gondolni hyperthyreoid páciens esetében is.