Ma Magyarországon feleannyi házasság köttetik évente, mint korábban, ugyanakkor a válások száma aggasztó ütemben növekszik. Mi állhat e folyamat hátterében? Kutatások feltárták a gyermekkori kötődés történetünk jelentős hatását további életszakaszainkra: gyermekkori kötődéseink minősége személyiségfejlődésünk kulcsfontosságú meghatározója. Akarva-akaratlanul hat későbbi, felnőtt kapcsolatainkra, vagyis a szülői bánásmód a gyermek későbbi, társas kapcsolatában jelentős szerepet játszik. A szülői bánásmód jellemzésére 3 kategóriát különítünk el: szeretet-törődés, túlvédés és korlátozás. Felnőtt párkapcsolatainkban mutatott kötődési mintákat vizsgálva biztonságosan kötődő, belebonyolódott és elkerülő kötődést tapasztalhatunk. Célom a szülők gyermekeikkel való bánásmódja és azok felnőtt kapcsolataiban mutatott kötődéseinek milyensége összefüggésének ellenőrzése volt. Két kérdőívet, Szülői Bánásmód Kérdőívet illetve Közvetlen Kapcsolatok Élményei Kérdőívet töltettem ki olyan házaspárokkal, akik megfeleltek a következő feltételeknek: van legalább egy saját gyermekük, a legnagyobb gyermek maximum 18 éves, az összes gyermek a szülőkkel él együtt, a szülők egyike sem idősebb 50 évesnél, a szülőknek nem volt előző házasságuk, továbbá minden gyermek közös, vagyis köztük nincs adoptált vagy előző kapcsolatból származó. Eredményeim szerint a szeretet-törődés a vizsgált személyek 49,38 %-ánál, a túlvédés 31,72 %-ánál, a korlátozás 18,9 %-ánál jelent meg. Jelenlegi, felnőttkori kapcsolataikat elemezve, azt találtam, hogy 52,5 %-uk biztonságosan, 15%-uk félelemtelien, 27,5%-uk elárasztottan, 5%-uk elkerülően kötődik. Adataim alátámasztják azt a tételt, hogy szeretet-törődés dominálta gyermekkorra emlékező egyének személyiségfejlődésük későbbi szakaszaiban is - nagy valószínűséggel - biztonságos kötődéssel jellemezhetők.