Az endocannabinoid rendszer (ECS) egy olyan komplex jelátviteli rendszer, mely magába foglalja az endocannabinoid receptorokat (CB1, CB2), az endogén ligandokat, valamint az ezeket szintetizáló és degradáló enzimeket. Az ECS fontos szerepet tölt be számos élettani folyamat szabályozásában, így befolyásolja pl. a sejtek növekedését és halálát, a génexpressziót stb. Kísérleteink során a cél az volt, hogy feltárjuk az ECS szerepét a humán eccrine verejtékmirigy eredetű immortalizált NCL-SG3 sejtvonal biológiai folyamatainak szabályozásában.
Első lépésként fehérje (Western blot és immuncitokémia technikákkal) és mRNS szinten (Q-PCR) kimutattuk a CB1 és CB2 receptorokat, valamint az endogén ligandok (anandamid, AEA; 2-arachidonoil-glicerol, 2-AG) szintéziséért és degradációjáért felelős enzimek expresszióját. A rendszer tagjai konfluencia-dependens kifejeződést mutattak, mely felvetette az ECS szerepét a proliferáció és differenciálódás szabályozásában. Ezt alátámasztva epitheliális markerek (citokeratin CK7, CK8, CK14, CK18, CK19, involucrin, filaggrin és loricrin) segítségével megállapítottuk, hogy AEA és 2-AG kezelést követően megemelkedett azon markerek expressziós szintje, melyek a differenciáltabb kultúrákra jellemzők (CK7, involucrin, loricrin és filaggrin); ezzel ellentétben lecsökkent a proliferáló sejtekben kifejeződő CK14 és CK7 mennyisége. Megállapítottuk azt is, hogy AEA és 2-AG koncentráció-függően, már 1 napos kezelést követően lecsökkentette az élő sejtek számát, mely az AEA esetében apoptotikus, míg a 2-AG alkalmazásakor apoptotikus és nekrotikus folyamatok beindulásának volt köszönhető. Végezetül a sejtek szekretoros tevékenységét vizsgálva kimutattuk, hogy az endocannabinoidok szignifikáns és dózisfüggő módon növelték a sejtek zsírtermelését.
Mindezen adataink felvetik az ECS-en ható szerek jövőbeni alkalmazhatóságának lehetőségét a verejtékmirigy különféle megbetegedéseinek kezelésében.