A DNS károsodás vizsgálata képalkotó citometriával RF besugárzás hatására

Az örökítő anyagot érintő környezeti ártalmak halmozódó veszélyt jelenthetnek szervezetünkre, így a sejtek DNS károsodásának közvetlen mérése alapvető információt szolgáltat a maradandó kockázat lehetséges mértékéről. Például az ionizáló sugárzások következtében létrejövő DNS-t ért ki nem javítódó sugárkárosodásnak elsődleges szerepe van a sejtek inaktiválódásában. A primer DNS károsodás mértékének meghatározására több módszert fejlesztettek ki. Ezek közül a Halo-esszé, alkalmas egy gyors, az egyedi sejtek közvetlen DNS törését detektálni képes szűrésszerű tájékozódásra.
A károsodás miatt létrejövő kis molekulatömegű DNS fragmentek igen gyorsan diffundálnak ki elektroforézis nélkül is a mag területéről. Ezt a folyamatot használja ki az un. alkalikus Halo-esszé, amely segítségével a legalább egyszál törést szenvedő sejtek olyan módon különíthetőek el, hogy a sértetlen magot tartalmazó sejtek képéhez képest a károsodott sejtekben egy kisebb intenzitású mag maradvány körül egy diffúz DNS udvar jelenik meg.
Munkám során a telekommunikációban is használatos frekvenciájú (RF, rádiófrekvenciás) elektromágneses sugárzás hatására esetlegesen létrejövő DNS károsodás mennyiségét vizsgáltam képalkotó citometria segítségével (LSC, Laser Scanning Citometry) Jurkat sejteken. Pozitív kontrolként a sejteket először nagy dózisú etopoziddal kezeltem, majd fluoreszcens DNS festékekkel (propidium iodid (PI) és SYBR Green) megfestettem és ezután LSC-vel meghatároztam a DNS károsodás mértékét. Az RF besugárzást az erre a célra kifejlesztett sejtbesugárzó eszköz segítségével végeztem. Az RF sugárzással kezelt sejtek akut károsodását 30 perces kezelés után közvetlenül, míg a későbbi hatást 24 óra elteltével mértem meg. Ezután a sejtek életképességét is meghatároztam Tripánkék (TK) és PI festéssel. A TK festés eredményét hemocitométerrel, míg a PI festés eredményét áramlási citometriával (FACSArray) értékeltem ki. Kísérleteim során az eredményeket a kontroll értékekkel összehasonlítva bizonyossá vált, hogy az RF besugárzás nem okoz nagyfokú károsodást és a sejtek osztódására sincs különösebb hatással.