A carpalis alagút szindróma (CTS) az orvosi köztudatban is alábecsült gyakoriságú kórkép, mely azonban az érintett betegek életminőségét a munkaképesség-csökkenés és az éjszakai nyugalom hiánya miatt jelentős mértékben rontani képes. Szerencsére a CTS műtéti kezelése amellett, hogy kis megterhelést jelent a betegnek, a panaszokat is nagyon rövid időn belül megszűntetheti. Nem véletlen, hogy több műtéti típus is fellelhető a szakirodalomban.
A DEOEC Idegsebészeti Klinikán kb. 20 éve számít rutin beavatkozásnak a CTS műtéti ellátása, melynek során a hagyományos feltáráson alapuló n. medinaus csuklótáji dekompresszióját végezzük el. A műtéttel járó megterhelést célzó technikai módosítások mind a feltárás méretét, elhelyezkedését, időtartamát, mind pedig az esztétikai szempontokat figyelembe véve igyekeztek előrelépést hozni. Klinikánkon az elmúlt 2 évben kezdtük el a minimál invazív technikák közül a korábbi, hosszanti bőrmetszéssel járó feltárással szemben a bőrredőben húzódó haránt bőrmetszésből kivitelezett mechanikus kontroll alatt végzett n. medianus dekompressziót. A két műtéti típus objektív elemzéséhez pre- és posztoperatív ENG és kapilláris mikroszkópos vizsgálatokat, műtéti időtartam meghatározást, valamint betegelégedettségi és esztétikai értékeléseket végeztünk.
Eredményeink alapján megállapítható, hogy a minimál invazív technika műtéti időtartama, a betegre és a műtőegységre vonatkozó leterhelése egyértelműen jobb a hagyományos műtétnél. Intraoperatív szövődmény szempontjából a két műtéti típus között szignifikáns eltérés nincs, azonban a későbbi, döntően hegesedésből származó panaszok valamint a posztoperatív thenar hypaesthesia a hagyományos műtéti ellátás esetében gyakoribbak voltak. Az ENG vizsgálat mindkét műtéti típus esetében közel egyformán jó posztoperatív eredményeket hozott, míg a kapilláris mikroszkópia a disztális ujjperc körömredő mikrocirkulációjának megmaradását vagy javulását mutatta.
Összefoglalva, a CTS minimál invazív műtéti ellátása a kisebb műtéti megterhelés, a kevesebb posztoperatív szövődmény, a javuló posztoperatív mikrocirkuláció és a jobb esztétikai eredmény miatt a hagyományos műtéttel szemben egyértelmű előnyt élvez.