A radius distalis törés a leggyakrabban előforduló törésfajta, ezek közül a darabos C-típusú törések nagy kihívást jelentenek az operáló team-nek, ezért tűztük ki célul ezen törések kezelési eredményeiknek feldolgozását.
Módszer és anyagismeret: A debreceni Traumatológia és Kézsebészeti Tanszék betegei közül öt évre visszamenőleg válogattuk ki a csukló törötteket. Megvizsgáltuk a csukló törések típusát (AO/ASIF- (Müller-) osztályozást felhasználva) és a törések kezelési módját. Kiválasztottuk a C-típusú csukló törötteket, akiket fixateur externe-val kezeltünk 2005-2009 között. 26 beteget (férfi: 5 és nő:21) kezeltünk C-típusú radius törés miatt fixateur externe-nel, a kezelés eredményeit Castaing szerinti pontrendszerrel elemeztük. A beteget átlagosan 25 hónapig követtük nyomon. A pontrendszer szerint kiváló eredmény 0 pont, jó 1-5 pontig, megfelelő 6-11 pontig, elégséges 12-15 pontig, rossz 16-25 pontig és nagyon rossz 25 pont felett.
Eredmények: A kontroll vizsgálat során 15 beteg jelent meg. A pontrendszer alapján 5 jó funkciójú, 4 megfelelő és 1 elégséges funkciójú, 4 rossz és 1 nagyon rossz funkciójú csuklót találtunk. Az átlagos pontszám 10,1 pont. Szövődményként 2 esetben n. radialis superficialis serülést és 1 esetben Sudeck-dystrophiát találtunk, sebfertőzés, érsérülés, álízület képződés nem volt.
Konklúzió: A C-típusú radius distalis törései a darabos jelleg és ízületi érintettség miatt rossz gyógyhajlamúak. Korszerű kezelésük a ligamentotaxis elvén működő fixateur externe és kiegészítő dróttűzés, melyet a Traumatológiai Tanszéken is alkalmaznak.A módszer alkalmazásával a betegek 60%-nál jó,megfelelő eredmény értünk el és csak egy beteg volt elégedetlen szubjektíve az elért funkcióval.