Háttér: Sclerosis multiplex (SM) a leggyakoribb fiatal felnőttkorban kezdődő, krónikus ideggyógyászati megbetegedés, mely az esetek jelentős részében maradandó tünetek miatt idő előtti nyugdíjazáshoz vezet. A kórkép indulásakor, az első tünet jelentkezését követően prognózist becsülni heterogén betegségben nem könnyű feladat.
Célkitűzés: Vizsgálatunk célja volt, hogy elemezzük a késői életkorban induló sclerosis multiplex sajátosságait, a progressziót a kórlefolyás ismeretében.
Módszerek: A vizsgálatban a DEOEC Neurológiai Klinika Neuroimmunológiai szakrendelésén gondozott debreceni SM betegek vettek részt. A diagnózist Poser kritérumok alapján állítottuk fel. A betegek funkcionális állapotát Kurtzke által kiterjesztett rokkantsági állapot skála (EDSS) segítségével mértük. Az EDSS és betegségtartam segítségével az egyénre jellemző progressziós indexet kalkuláltunk. 149 beteg vizsgálatát értékeltük. Késői indulást a 40. életév után jelentkező első panasz esetén definiáltuk.
Eredmények: Kórlefolyás szerinti csoportokban a leggyakoribb, relapszáló-remittáló (RR) kórforma indulására fiatalabb életkor [(N81) átlag±SD; 29,5+/-9,8 év], míg a primer progresszív (PP) forma kezdetére idősebb kor [(15) 39,93+/-8,8 év] volt jellemzőbb. Bár a definitív diagnózis felállításáig eltelt idő az első klinikai panaszt követően nem különbözött (átlagosan 3,5 és 3,7 év) a két típusban, a PPSM kórformát a fogyatékosság tekintetében gyorsabb progresszió jellemezte (p<0,05), a 40 év felett kezdődő betegség esetén pedig a progresszió mértéke a diagnózis felállítását követően felgyorsul (PI: 1,4 vs. 0,8). A spinalis gócra utaló tüneti kezdet RRSM és PPSM-ben is gyakori. Visuális kiváltott válasz vizsgálatok 50 ill. 70 %-ban jelzik a szubklinikus gyulladást, így fontos diagnosztikus marker. A benignus kórlefolyású esetek száma 20 %, szekunder progresszív formát 15 %-ban diagnosztizáltunk.
Következtetések: Számolnunk kell a későn induló formánál a gyorsabban progrediáló PPSM rizikóval a kórjóslatban.