Sejtfelszíni antigének expressziójának változása a kezelés során gyermekkori akut lymphoblastos leukaemiában

Printer-friendly versionPrinter-friendly version
Conference: 
2010/2011. tanév
Session: 
Konzervatív klinikai orvostudomány II.
Presenting author
Name (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Bedekovics Judit

Abstract data

Előadás címe: 
Sejtfelszíni antigének expressziójának változása a kezelés során gyermekkori akut lymphoblastos leukaemiában
Abstract: 

Bevezetés: A terápia különböző időpontjaiban detektálható csontvelői reziduális blastarány fontos prognosztikai mutató gyermekkori akut lymphoblastos leukaemiában (ALL), így az áramlási citometriai vizsgálatok fontos részét képezik a rizikóbecslésnek. Jelen tanulmány a diagnóziskor meghatározott immunfenotípus alakulását vizsgálja az egyes CD markerek átlagos fluoreszcencia intenzitásának (MFI) változásán keresztül, common ALL-val diagnosztizált betegek csontvelői mintáiban.

Módszerek: Huszonkilenc common ALL-ben szenvedő gyermek mérési eredményeit dolgoztuk fel. A de novo, 15. és 33. napi csontvelői mintákat 4-színű jelöléssel készítettük elő és standardizált paraméterek szerint mértük le. Hét sejtfelszíni és egy citoplazmatikus marker átlagos fluoreszcencia intenzitásait hasonlítottuk össze a 0. napi mintában és a terápia két későbbi időpontjában.

Eredmények: A reziduális leukaemiás lymphoblasok intenzívebb CD45 és CD20, valamint gyengébb intenzitású CD10 és TdT jelölődést mutattak a terápia két későbbi időpontjában a kiindulási értékekhez viszonyítva (p0,01). A CD19, CD34, CD58 és CD66c markerek stabilabb intenzitású jelölődést mutattak a két követési időpontban, azonban néhány esetben a CD34 és CD66c jelölődés eltűnt vagy váratlanul nagy intenzitással jelent meg a blastokon.

Következtetés: Tapasztalataink szerint a 0. napi mintában leírható LAIP (leukaemia asszociált immunfenotípus) nem mindig használható a kóros sejtek azonosítására a terápia későbbi időpontjaiban, ezért veszélyes lehet a blastokat kizárólag a 0. napi minta alapján kialakított fix analízis kapuk alapján „azonosítani”. Az indukciós kezelés során megfigyelhető CD10/TdT expresszió csökkenés, valamint a CD20/CD45 expresszió növekedés következtében a leukemiás sejtek immunfenotípus profilja a normál prekurzorokéhoz fog hasonlítani, ami a terápia későbbi szakaszában okozhat nehézséget az analízis során. A CD20 intenzitás fokozódása felveti anti-CD20 (Rituximab) terápia alkalmazásának lehetőségét gyermekkori B-sejt progenitor ALL-ben.

Kulcsszavak: gyermekkori ALL, minimális reziduális betegség, áramlási citometria

First tutor
Name: 
Csáthy László
Department: 
Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet
Prize: 
különdíj

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program