Az elmúlt két évtizedben a gyulladásos- és autoimmun betegségek, valamint bizonyos daganatok kezelésében egyre szélesebb körben kerülnek alkalmazásra a monoklonális antitestek. Ezen készítmények meghatározott immunfehérjék (citokinek, receptorok) produkcióját gátolják, vagy funkcióját blokkolják, ezáltal különféle jelátviteli folyamatokat függesztenek fel, ami végső soron az immunválasz kifejlődését akadályozza. Az immunológia másik dinamikusan fejlődő területe a primer immundeficienciák ( továbbiakban PID) feltérképezésével hozhatóak összefüggésbe. Ezekben az esetekben öröklött monogénes hibák vezetnek az immunrendszer fiziológiás működésének gátlásához. Egyértelműen felfedezhető tehát az összefüggés a monoklonális antiest terápia (továbbiakban mABt) mellékhatásai és a PID klinikai manifesztációja között, hiszen mindkét esetben az immunrendszer elégtelen vagy hiányos működése játssza a fő szerepet. Mind a mABt mellékhatásai, mind a PID-ok esetében a tünetek között vezető helyen a fertőzések állnak, melynek kórokozói specifikusak az immunrendszer adott molekuláját érintő károsodásra, ami létrejöhet mind a molekulát érintő primer defektus, mind pedig a molekulát blokkoló antitest hatására. A PID-ok klinikai következményeinek ismerete nagyban elősegítheti a mABt mellékhatásainak előrejelzését, így járulva hozzá a klinikusok munkájához. Másrészt a PID-ok , mint modellek szolgálhatnak a mAB kutatók és gyártók számára.