A szövettani diagnózist a módszerek költségessége, nehéz hozzáférhetősége, vagy pontatlan volta miatt sok esetben nem sikerül pontosan preoperatíve felállítani. Műtét során a tumorszövet gyakran nem különül el egyértelműen az egészségestől, így pusztán vizuális információ alapján nem távolítható el biztonsággal. Kérdéses esetekben gyorsfagyasztott szövettani vizsgálat történik, mely a műtétet nyújtja, és csak az éppen eltávolított szövetről ad információt.
Kívánatos lenne egy olyan módszer, mely a műtétet nem megszakítva, a jelenlegi eszközök kiegészítéseként, az éppen operált szövetről tudna azonnali információt nyújtani a daganatos infiltráció kérdésében.
Az élő biológiai szövetek evaporizálása során keletkező aeroszol tömegspektrometriás eszközzel nyert foszfolipid spektruma az adott szövettípusra nézve karakterisztikus, jól detektálható. E módszerrel vizsgálva a tumorok az egészséges szövettől nagymértékben különböző spektrumot adnak, illetve egyes esetekben jól definiálható marker molekulák is megjelennek, amelyek segítségével már a kis mértékben infiltrált szövetekben is detektálható a tumor jelenléte.
Májdaganatok műtétei esetén az alapvető nehézséget az ép-daganatos májállomány megítélése, illetve a gyakori multiplex elváltozások jelenléte jelenti. A resectios műtétek során a cél az R0 resectio, ill. 1 cm-es biztonsági zóna, és a kellő méretű residualis májállomány hátrahagyása.
Előadásunkban a REIMS (rapid evaporatív in-situ mass spectrometry) intraoperatív hasznosíthatóságára irányuló kísérletek korai eredményeit mutatjuk be, a máj műtéteit állítva a középpontba. Ismertetjük a módszer technikai alapelveit, gyakorlati kivitelezésének eszközeit és metodikáját, valamint prezentáljuk a kapott eredményeket. Ezidáig összesen 16 májműtét során végeztünk intraoperatív spektrometriás vizsgálatot; ép májszövet, benignus májelváltozások, máj primer és secunder daganataiból történt spektrometriás mérés.
Adataink alapján kijelenthetjük, hogy a REIMS kiváló segítséget jelent a gyakori micrometastasisok detektálásában, a resectios szél ép voltának megítélésében; térnyerése esetén „vezetheti” a sebész kezét e nehéz műtétekben az optimális műtéti eredmény elérésében.