Bevezetés: A psoriasis (pikkelysömör) krónikus, immun-mediált gyulladásos kórkép, mely jellegzetes klinikai tünetekkel jár. Korábban e betegség modellezésére igen nehézkesen használható egérmodellek álltak rendelkezésünkre. van der Fits és munkatársai imiquimod (IMQ, Aldara®) helyi alkalmazásával a pikkelysömörre jellemző klinikai és szövettani jellegzetességeket mutató gyulladást hozott létre a kezelt egerek bőrén.
A PARP-ok (poli(ADP-ribóz)-polimerázok) gyulladásos folyamatokban játszott szerepe régóta ismert. Ezen enzimek a gyulladásos kaszkádot több ponton képesek befolyásolni. A PARP-1 deléciója gátolja a gyulladást.
Célkitűzés: Kísérleteink során a PARP-1 (poli(ADP-ribóz)-polimeráz) szerepét kívántuk vizsgálni a psoriasis kialakulásában. E célból imiquimod-indukálta psoriasis modellt alkalmaztuk PARP-1 knockout egereken.
Eredmények: Az imiquimod helyi alkalmazásával mind a vad típusú, mind pedig a PARP-1 knockout egerekben sikerült pikkelysömört indukálni, melyet a szövettani vizsgálat is megerősített.
Várakozásunkkal ellentétben a PARP-1 deléciója érzékenyítette az egereket az IMQ psoriasisra. A PARP-1-/- egerek bőrén az IMQ hatására fokozott hyperkeratosist, erythemás beszűrtséget észleltünk. A bőrből vett biopsziák mikroszkópos vizsgálata során a PARP-1-/- IMQ kezelt egerekben a PARP-1+/+ egerekhez képest korábban jelentkező és nagyobb mértékű hyper-, parakeratosist tapasztaltunk, a keratinociták csökkent mértékű apoptózisával és terminális differenciációs zavarával.
Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy a PARP fontos szerepet játszik keratinociták IMQ-ra adott reakciójában. Mindez a psoriasis patogenezisét befolyásolja, mely később terápiás jelentőséggel is bírhat.