Bevezetés: A kutatás során az etanercept és certolizumab-pegol therápia gyulladásos paraméterekre, betegség aktivitására, csontanyagcsere markerekre (osteocalcin, 1-es típusú collagén, keresztkötött C- telopeptid), csontdenzitásra kifejtett hatását vizsgáltuk azon rheumatoid arthritisben szenvedő betegek körében, akik a fentebb említett kezelés valamelyikét kapták.
Betegek és módszerek: Huszonhat rheumatoid arthritises beteg (nő:férfi=22:4) vett részt a vizsgálatban. Átlagos életkoruk 57,8 (±9,3SD) és az átlagos betegségtartam 9,7 (1-44) év volt a diagnosis megállapításától. Követtük a gyulladásos- (We, CRP), kémiai-, betegség aktivitási paramétereket (DAS 28) az anti-TNFα therápia kezdetétől (0. nap) és 3-, 6-, 12 hónap után. Az anti-CCP, RF titer és csontanyagcsere markereket mértük a kezdőidőpontban, a 6. hónapban és 12 hónap elteltével. A kéz- és láb röntgen, DEXA, qCT vizsgálatokat a kezdőidőpontban és a kezelést befejezését követően készítettük. A statisztikai analízist SPSS software-rel végeztük.
Eredmények: A DAS28 értékek szignifikáns javulást mutattak az anti-TNFα therápia alatt.
A kezelést követő qCT vizsgálatban a totalis- és a trabecularis csontdenzitás értékek is szignifikánsan javultak. A kor a rheumatoid arthritis kezdetén szignifikáns korrelációt mutatott az RF titerrel (r=0,478;p=0.014) és negatív korrelációt az átlagos osteocalcin-(r=-0,751;p=0,000) és CTX szinttel a 12.hónapban (r=-0,574; p=0,004). Az átlagos RF titer a 0. napon szignifikáns correlatiot mutatott az átlagos anti-CCP szinttel (r=0,668;p<0,001)
Következtetések: Rheumatoid arthritisben a biológiai therápia nem csupán a klinikai aktivitásra, hanem a csontdenzitásra és a csontbiokémiai markerekre is kedvező hatással bír.