Bizonyos mozgásszervi elváltozások jelei már óvodáskorban megjelennek, később célirányos kezelés nélkül komolyabb elváltozásokat okoznak, rontva ezzel az egyén életminőségét. Irodalmi adatok utalnak arra, hogy a szociálisan hátrányos helyzet tovább növeli az elváltozások kialakulásának kockázatát. Munkánk célja annak vizsgálata volt, hogy a társadalmi és gazdasági szempontból hátrányos helyzetű gyermekek rendelkeznek-e objektíven mérhető egészséghátránnyal normál körülmények között nevelkedő társaikkal szemben. Ha igen, célzott mozgásprogrammal leküzdhető-e ez a hátrány?
Szülők és óvodapedagógusok által kitöltött kérdőívekkel felmértük a gyermekek szociális helyzetét, mozgásszervi állapotát és panaszait. Fizioterápiás vizsgáló módszerekkel ellenőriztük a gyermekek testtartását, fizikai terhelhetőségét. Intervenciós tornaprogramot szerveztünk, melynek hatékonyságát objektív mérésekkel ellenőriztük.
A kérdőíves felmérés szubjektív válaszainak és az objektív méréseknek az összevetéséből kiderült, hogy a szülők többsége rosszul ítéli meg gyermeke mozgásszervi állapotát. Fizikális vizsgálatokkal a hátrányos helyzet mozgási szervrendszerre gyakorolt negatív hatásait észleltük. A testtartást vizsgálva nagyobb arányban találtunk eltéréseket a hátrányos helyzetűek körében, mint a kontroll csoportban. A váll-vállöv izmainak erejét és nyújthatóságát mérő tesztnél a hátrányos helyzetű gyermekek 87%-a nem volt képes végrehajtani a tesztet, míg a kontroll csoport 66%-ának okozott ez nehézséget. A hát és csípő extensorokat vizsgáló gyakorlatot a hátrányos helyzetűek 10%-a, a kontroll csoport 31%-a tudta kivitelezni. A lábboltozat állapotát mérő Feiss vonal tesztnél nem volt különbség a két csoport között, de figyelemre méltó, hogy a gyerekek fele lábboltozat süllyedéssel
rendelkezik. Az alkalmazott tornaprogram minden vizsgált paraméternél javulást hozott mindkét csoportnál, de bizonyos vonatkozásokban a fejlődés kisebb mértékű volt a célcsoportban.
Vizsgálatunk felhívja a figyelmet az óvodáskorban jelentkező mozgásszervi elváltozásokra és célzott mozgásprogrammal történő kezelhetőségére, valamint a hátrányos helyzetű gyermekekre irányuló nagyobb figyelem szükségességére.